Az eredeti dokumentumokkal alátámasztott kötetben megismerkedhetünk a csehszlovákiai intervenció magyar vonatkozású katonai tevékenységéről. 1968. augusztus 20-ról 21-ére virradó éjszaka egy meglehetősen furcsa esemény vette kezdetét Közép-Európában. A Varsói Szerződés négy tagállama, a katonai tömböt vezető Szovjetunió, valamint Lengyelország, Bulgária és Magyarország hadereje, az NDK Nemzeti Néphadseregének külső támogatásával megszállta a szintén szövetséges Csehszlovákia területét. Mindezek részleteit megtudhatjuk 2018 szeptember 6-án (csütörtökön) 17 órakor az ŐrvidékHázban kezdődő könyvbemutatón. (Szombathely 11-es Huszár u. 40.)
Ötven évvel ezelőtt a Varsói Szerződés csapatai 25 hadosztállyal, 250 ezer katonával indítottak hadjáratot a csehszlovákiai demokratikus folyamatok eltiprására. Ebben hazánkat a Magyar Néphadsereg zalaegerszegi 8. gépkocsizó lövészhadosztálya teljes hadilétszámra feltöltve – a katonai elhárítással megerősítve, közel 12 ezer katonájával képviselte. Az volt a céljuk, hogy gátat szabjanak a Prágai Tavasz néven ismert demokratikus törekvéseknek, és leverjék az ellenforradalmat.
A magyar katonák számára a szovjet hadvezetés által kijelölt 10 ezer négyzetkilométert meghaladó felvidéki, zömmel magyarok lakta területen jutott feladat. Ez alapvetően megszállást jelentett, területbiztosítást. A hadjárat azonban már másnap, augusztus 21-én elveszítette jelentőségét. A csehszlovák honvédelmi miniszter ugyanis parancsba adta, hogy ellenállni, fegyvert használni nem lehet, innentől kezdve értelmetlen volt a megszállás, de csak három hónappal később, október végén térhettek haza a magyar katonák. A valójában a szovjet birodalmi érdekeknek megfelelően végrehajtott ntervencióban történő részvételével a Magyar Néphadsereg 1956 utáni történetének egyetlen éles bevetésére került sor.
Mindez egy szövetséges tagállam ellenében történt. Ezzel együtt sem vitatható el a történtek hadtörténeti jelentősége. Az „éles” katonai megszállás időszaka néhány hónap alatt gyakorlatilag lezárult, a Szovjetunió csapatain kívül a többi szövetséges ország katonái elhagyták Csehszlovákia területét. Az „ügy” ad acta került, az akkor keletkezett iratok az események utáni mintegy 20 évben nem voltak publikusak, tanulmányozhatók. A Közép-Európában, ezen belül Magyarországon végbemenő rendszerváltozások, a Szovjetunió haderejének távozása után kezdődhetett csak meg a korabeli események rekonstruálása, értelmezése, kutatása. A könyvben a szerző pusztán annyi kiegészítést fűz az eredeti dokumentumokhoz, amennyi a laikus olvasó számára a katonai nyelvezet megértéshez szükséges. A kötet a hadjáratban részt vevő katonákról szól, akik a kapott parancsot maradéktalanul végrehajtották
Jó szívvel ajánlható az érdeklődők, de a szakmai közönség figyelmébe is. Az olvasónak pedig megadatik a lehetőség, hogy a 310 oldal végére jutva saját maga vonja le a következtetéseket.
