Szombathely bombázásának 73. évfordulójára emlékeztek

Szerző: frisss.hu Fotó: szombathely.hu • 2018. március 05., hétfő •
1945. március 4-e is úgy indult Szombathelyen, mint egy átlagos nap. Az emberek templomba készülődtek, mások gyermekeikkel játszottak, vagy épp az aznapi ebédet készítették. Nem sejtették, hogy ez a nap örökre az emlékezetükbe vésődik. Váratlanul megszólaltak a légvédelmi szirénák, a távolból halált hozó harci repülőgépek hangja hallatszott. Nem 10, nem 20, hanem 118 B-52-es bombázó sötétítette el az eget.
Szombathely bombázásának 73. évfordulójára emlékeztek

Szülők rohantak gyermekeikért, rokonok, barátok, ismeretlenek segítettek egymásnak, mindenki a biztonságos helyet kereste. Ismerték a légitámadások félelmetes erejét, hisz 1944. október óta jó pár támadást intéztek a szövetségesek zászlaja alatt repülő amerikaiak.  Ekkora erejű bombázásra viszont nem is mertek gondolni. A március 4-i támadás szinte porig rombolta városunkat.  A 4471 lakóházból 3575 sérült meg, ebből 1028 épület súlyosan.  423 ember, férfiak, nők, gyerekek haltak meg.

De mi vezetett ahhoz, hogy ilyen elemi erejű pusztításnak lett Szombathely kitéve, hisz 1943 végéig szinte kívülállóként nézhették a második világháború szörnyűségeit az itt élők? A válasz egyszerű, Szombathely, miután a belügyminiszter ide tette át székhelyét, stratégiailag fontos központ lett. Ezt csak tetézte, hogy vasúti csomópont is volt a vasi megyeszékhely.  Kosztolánczy Tibor „Szombathely a második világháborúban 1944-45” című könyvében így fogalmaz: „…a német megszállást követően az angol-amerikai légierő célpontjává vált Magyarország. Ősszel a keleti országrészre mért szovjet csapások következtében a lakosok tízezrei indultak nyugat felé. A helyzetet csak nehezítette a politikai hatalomváltás, Horthy lemondását és távozását követően a nyilasok káosszal vegyített rémuralmat valósítottak meg. A fővárosból nyugatra evakuálták az állami intézményeket, hivatalokat, üzemeket, menekülők áradata lepte el a Dunántúlt.”

Azon a bizonyos március 4-i napon 259 tonna bomba zúdult a városra, porig rombolta a Nyugat Királynőjét, nyomort, éhínséget, kétségbeesést hagyva maga után.

Évről évre fejet hajtanak városunk vezetői, a bombázások áldozatai előtt, így volt ez idén is. A hagyományoknak megfelelően Szombathely bombázására a megemlékezés a Ferences templom – Assisi Szent Ferenc Kollégiumnál kezdődött, ahol az ökumenikus istentisztelet után koszorút és mécsest helyeztek el az emlékezők, majd átvonultak az ELTE Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületéhez.  Itt az épület falán elhelyezett táblánál emlékezett Hende Csaba, az Országgyűlés alelnöke, Szombathely országgyűlési képviselője.

Számomra az egyik legmegrázóbb kép az, amelyet a tűzoltók jubileumi megemlékezésén hallhattunk. Miután semmilyen mentőjármű nem állt rendelkezésre közvetlenül a támadások után, a város különböző pontjairól futva, ölbe vitték a sebesülteket a kórházba. Sokszor halljuk, hogy pótolhatatlan veszteség érte Szombathelyt a bombázásokkal, ám az igazi veszteség az a 423 ember, akik a romok között halt meg, mert minden ember egyszeri és megismételhetetlen - mondta Hende Csaba.

 

frisss

közösség

további frisss

lap tetejére