– Október óta a törvényalkotási bizottság elnöki posztját tölti be, egyes értelmezések szerint a háttérből ismét a frontvonalba került. Egyetért ezzel?

– Óriási bizalmat jelez számomra a kinevezés, hiszen a törvényalkotási bizottság az Országgyűlés egyik legfontosabb szerve, és a vezetője egyben a parlament alelnöke. Itt öntjük végleges formába a többi szakmai bizottságtól beérkező javaslatokat, és itt köttetnek meg a kompromisszumok a politikai erők között. Ez a megbízatás azért vált szükségszerűvé, mert a bizottság első, kitűnően dolgozó elnökét, Gulyás Gergelyt frakcióvezetővé választották, így a választásig hátralévő időre át kellett vállalni a tisztséget. A jelölés Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnöktől érkezett, ami nagyon megtisztelő, akárcsak az, hogy ő azt mondta: egy olyan katonát ismert meg személyemben, aki mindig elvégzi a rábízott feladatot.

– Hiányzik a honvédelmi tárca vezetése?

– Miután életemből majdnem egy évtizedet a honvédség területén töltöttem, természetesen továbbra is figyelem az ottani történéseket. Csaknem öt és fél évet voltam a honvédelmi tárca vezetői székében, ami a rendszerváltoztatás óta a leghosszabbnak számít. Miniszterségem értékelését majd az idő végzi el, ugyanakkor fontosnak tartok hangsúlyozni néhány eredményt. A honvédség költségvetése a 2010-es háromszázharmincmilliárdról kétszáztizenkétmilliárd forintra csökkent a konszolidáció részeként, így ebben a nem könnyű helyzetben kellett olyan intézkedéseket végrehajtani, amelyek a költségtakarékosság mellett a hatékonyság megőrzését, növelését szolgálták. Fontos lépés volt többek között, hogy felállítottuk az önkéntes tartalékos rendszert. Míg hivatalba lépésemkor egy tartalékosa sem volt a Magyar Honvédségnek, szolgálatom befejezésekor több mint ötezerötszáz, amit a haderő húszezer fős létszámához viszonyítva jelentős eredménynek tekinthetünk. Akárcsak azt, hogy megszüntettük a feladatok kiszervezését a civil szférába, amit elődeink vezettek be.

– Vállalná újra a tárcavezetést egy esetleges Fidesz-kormányban 2018-tól?

– Ezek a politikában nem megválaszolható kérdések. Soha nem jelentkeztem semmilyen tisztségre, már csak babonából sem. Dolgozom addig, amíg szükség van rám, az én feladatom a hátralévő időszakban, hogy a parlament törvényalkotási munkáját hatékonyan és magas színvonalon segítsem, továbbá, hogy készüljek a szombathelyi választókerületben mandátumom újbóli elnyerésére, immár negyedik alkalommal.

– Rátérve az aktuális ügyekre: szintén tartott már nem egy nemzeti konzultációs fórumot. Mit gondol, mit lehet elérni a konzultációval?

– Nemcsak fórumokon veszek részt, hanem a terepmunkánál is ott vagyok. A minap az egyik szombathelyi ABC-nél állítottuk fel a standot, és egy munkából hazafelé tartó festő szakmunkás odajött hozzám, s hosszasan el tudtunk beszélgetni aktuális kérdésekről. A nemzeti konzultáció a közvetlen demokrácia sajátos eszközeként módot nyújt minden magyar embernek – politikai meggyőződéstől, vallási hovatartozástól, nemi identitástól függetlenül –, hogy az olyan sorskérdésben, mint hogy milyen országot akarunk a gyerekeinkre és unokáinkra hagyni, állást foglaljon. Minden véleményt nagy tisztelettel fogadunk, azokét is, akik ezzel nem értenek egyet. Szeretnénk, ha minél többen küldenék vissza, hogy lássuk, a mi álláspontunk és a nép véleménye mennyire fedi egymást. Ez a megerősítés a Brüsszelben folytatott vitákban nagyon komoly, szilárd talapzat, amire rá tudunk állni.

– Odamennek ilyenkor önhöz olyanok is, akik kritizálják a nemzeti konzultációt és a Fidesz ezzel kapcsolatos kommunikációját?

– Nagyon kevés a negatív tapasztalat. Én Szombathelyről tudok beszélni, ahol két nagy fórum volt eddig. A termek zsúfolásig megteltek, a résztvevők hozzászóltak a témához, kérdeztek. Nyilvánvalóan azok jönnek el ezekre az eseményekre, akik alapvetően egyetértenek az álláspontunkkal. Ugyanakkor sok olyan véleményt hallottunk, hogy valaki, bár nem szereti Orbán Viktort, de ebben a kérdésben egyetért a kormánnyal.

– Mit szól azokhoz a vádakhoz, amelyek szerint rengeteg pénz megy el a konzultá-ciókra, plakátkampányra?

– Ahogy mondtam, a konzultációra mint fontos, demokratikus eszközre tekintek, a demokrácia pedig pénzbe kerül. Ez a költség aprópénz ahhoz képest, hogy milyen súlyú döntéseket kell meghoznunk.

– Az Európai Parlament, az EP legutóbb arról döntött, hogy kezdődjenek el a rendszeres tárgyalások kvótaügyben a tagállamokkal. Ehhez képest a napokban azt hallhatjuk a Fidesztől és a kormánytól, hogy a kötelező kvóta bevezetéséről született döntés. Ez nem elferdítése a tényeknek?

– Nem. Ez csak látszólagos ellentmondás, hiszen az EP a maga részéről kimondta az áment, és teljesen világossá tette, hogy kötelező, felső korlát nélküli szétosztást akar. Figyelemreméltó, hogy a magyar baloldali EP-képviselők közül senki nem szavazott a javaslat ellen. Ez a határozat Magyarország számára többirányú veszélyt rejt, hiszen egyrészt a kvóta alapján oda kell küldeni menekülteket, ahol még nincsenek, másrészt ha nem veszünk át bevándorlókat, akkor uniós pénzforrásokat vonnak meg tőlünk. Tény, hogy mivel az Európai Parlament mellett fontos szerepe van az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanácsnak, valamint a brüsszeli bürokráciát vezető Európai Bizottságnak, ebben a háromszögben egyeztetésekre van szükség ahhoz, hogy az EP szándéka valósággá váljon. Egy viszonylag hosszú és a magyar álláspont érvényesítésére még számos lehetőséget kínáló út kezdetén vagyunk.

– Ha már szóba hozta a bizottságot, arról mit gondol, hogy Navracsics Tibor magyar biztos szerint nincs Soros-terv, azt a kormány néhány újságcikkre építette fel?

– Lehet a szavakon lovagolni és a Soros-tervre úgy gondolni, mintha annak egy építési engedélyezésre benyújtott terv formájában kellene léteznie: kötve, fűzve, érkeztető pecséttel ellátva, benyújtva a hatósághoz. Ugyanakkor a terv valójában egy elgondolás, egy jövőre vonatkozó cselekvési lépéssor, amelynek végén ott van egy olyan Európa, amely nyomaiban sem hasonlít a mai- ra. A Soros-terv létezését épp az előbb említett döntés igazolja, akárcsak annak a kétszázhuszonhat EP-képviselőnek a listája, akit a Nyílt Társadalom Alapítvány Soros szövetségeseként tart számon. Ez az elképzelés az idegen kultúra tervezett térfoglalását mint valamiféle pozitív, vágyott és elérendő célt tűzi ki. Malin Björk svéd EP-képviselő napokban tett nyilatkozata is erre utal, hiszen ő azt mondta: évi kétszázötvenezer migráns befogadása nemcsak lehetséges, de üdvös is. De mitől is üdvös? Miért akarják megváltoztatni a hazájukat? Látjuk, ha ez a kultúra nagy tömegben megjelenik, akkor az iszlám radikalizmus is felüti a fejét. Ne felejtsük el, hogy a nyugat-európai biztonsági szervek nem tudták kiszűrni azokat az illegális bevándorlókat, akik a több száz halálos áldozatot követelő terrorcselekményeket elkövették. Fel kell tenni a kérdést: mindezek alapján Magyarország vezetői játszhatnak-e szerencsejátékot, kockára tehetik-e a ma élő magyarok mellett a gyermekeink és unokáink biztonságát?

– Járóka Lívia fideszes EP-képviselő a napokban arról beszélt, bízik benne, hogy találnak egy minden tagállamnak megfelelő konszenzusos megoldást a migrációval kapcsolatban. Ez alapján lát arra esélyt, hogy a kormány enged az álláspontjából, és előbb-utóbb bizonyos számú bevándorlót befogad?

– A konszenzus nem feltétlenül azt jelenti, hogy engedünk az álláspontunkból. Konszenzus az is, ha mások a mi helyes álláspontunkat elfogadják.

– Jelenleg azonban még többségben vannak azok, akik másként tekintenek a bevándorlás problémájára.

– Igen, többségben vannak azokban a testületekben, amelyek összetétele a küldő országokban lezajlott demokratikus választások eredményétől függ. Ugyanakkor – mint az legutóbb Ausztriában mutatkozott meg hangsúlyosan - az európaiak ma már másképp látják ezeket a kérdéseket, mint három éve. A konszenzus nem szinonimája a kompromisszumnak, hanem egyetértést jelent a helyes, méltányos és igazságos politika mellett. Készek vagyunk konszenzusra jutni nemzeti érdekeink teljes tiszteletben tartása mellett.

– Az Országgyűlés alelnökeként hogyan látja, milyen most a parlamentben a közbeszéd állapota?

– Nem vagyok elégedett, a stílus persze ízlés dolga. A parlamenten belüli és kívüli ellenzék az elmúlt két hónapban önmagával, és nem az ország ügyeivel foglalkozott. Mi ezzel szemben kormányzunk. Mára úgy tűnik, hogy a politikai viták hevessége csökkent, a törvényalkotási bizottság ülésein is radikálisan visszaesett az ellenzék korábbi aktivitása. Emellett a baloldali–liberális sajtó próbálja átvenni az ellenzék szerepét. Megmosolyogtató a sajtószabadságot érő kritikákat olvasni, amikor magam is elszenvedője vagyok olyan, a sajtó útján elkövetett karaktergyilkossági kísérleteknek, amelyek már akár egy évtizede tartanak.

– Mit gondol a sajtó jelenlegi állapotáról?

– Minden sajtóterméknek van egy irányvonala, de az igazság sokszínűségét meg kell próbálni bemutatni ahhoz, hogy valamely kiadvány sajtónak nevezhesse magát. Propagandaeszköznek pedig az a médium minősül, amely kivételt nem tűrően üti, gyalázza az egyik oldalt, és mennybe meneszti a másikat. Holott be kell látni, hogy semmi nem fehér vagy fekete.

– Ez alapján a jobboldali sajtó helyzetét milyennek látja? Egyetért azzal a mostanában gyakran elhangzó kritikával, hogy a legtöbb termék propagandaeszközzé vált?

– Tény, hogy változott a média térképe Magyarországon a jelenlegi kormánypártok számára kedvezően. Ennek természetesen örülök, de hadd ne kelljen felsorolnom azokat az igen erős sajtófelületeket, amelyek egyértelműen a kormánnyal szembeni engesztelhetetlen politikai kiállás hangján beszélnek. Ezeknek a léte már önmagában bizonyítja a sajtószabadságot. Antall József kormányra kerülésekor a sajtó száz százaléka ütötte a kormányt. Gondoljunk a vidéki napilapokra, amelyek az MSZMP megyei bizottságai-nak újságjai voltak, és még a demokratikus átalakulást megelőzően elprivatizálták nemzetközi cégek, nyilvánvalóan úgy, hogy az új tulajdonosok garantálták a szerkesztőségek összetételének változatlanságát. Azon jajveszékelni, hogy az ’56-os forradalom eltiprásában gyökerezett, erkölcsi értelemben illegitim médiafölényt elveszítették, enyhén szólva megmosolyogtató.

– Pár hónap múlva választás, s a mostani állás szerint a Fidesz számíthat a győzelemre. Még hány Fidesz-ciklust lát maguk előtt?

– Ezt majd a választók döntik el. Először azt a folyót ússzuk át, amelynek partjára hamarosan odaérünk. A tavasszal döntenek az emberek arról, hogy kívánják-e folytatni a mostani utat, vagy más irányt szeretnének szabni az ország számára.

– A Fidesz-kongresszuson Schmitt Pál korábbi államfő arról beszélt, hogy akár hetvenévesen is Orbán Viktor vezetheti az országot. Ennek van realitása?

– Miért ne lenne? Ha Orbán Viktor így dönt, és az emberek is támogatják, akkor nem lesz akadálya. Addig tölthet be valaki politikai pozíciót, amíg erre vállalkozik és amíg erre alkalmas, de a legfontosabb, hogy amíg a választók erre alkalmasnak találják.