100 éve süllyedt el a Titanic

kremser • 2012. április 06., péntek •
A hatalom és sebezhetetlenség jelképe volt az 1912-ben vízre bocsátott Titanic. A maga 269 méteres hosszúságával akkora volt, mintha 10 tízemeletest tennénk egymásra, és megdöntenénk. Volt benne bálterem, könyvtár, bevásárló központ, tucatnyi étterem és lift is. 1912 április 14-én éjszaka 2200 utas bánta meg, hogy jegyet vett a gőzösre. Egy jégheggyel történt ütközést követően a hatalmas test alig két óra leforgása alatt süllyedt 3800 méter mélységbe, az örök sötétségbe. Magába zárva több száz férfit, nőt és gyermeket. 1517 ember veszett oda.
100 éve süllyedt el a Titanic

James Cameron Titanic című Oscar díjas filmje élethűen mutatta be, vajon mi is történhetett azon a balszerencsés áprilisi éjszakán az Atlanti óceán közepén, 1914 április 14-én. Az addig elsüllyeszthetetlennek hitt monstum, a fényűzés jelképe, ellenálhatatlan erővel tört ketté, hogy örökre beírja magát a katasztrófák könyvébe, és ezáltal lezárjon egy korszakot. A XIX. század feleslegesen fényűző, nagyzási hóbortoktól sem mentes korszakát, és megnyitotta a XX. század, háborús, nélkülöző, sebezhető világát. 

Miért építették a Titanicot?

A Titanicot, két testvérével együtt 1909-ben kezdték építeni a White Star Line hajótársaság megbízásából. Az Olympic és a később Britannicra keresztelt Gigantic nevű hajókat nem övezte akkora média figyelem, ugyanis az abszolút rekorder, Titanic minden eddigi csúcsot megdöntött, ami a  méretét illeti. A burkolatát alkotó acéllapokat 3 milllió szegeccsel rögzítették, Magassága a kéményeknél 58 méter volt, ami egy 18 emeletes ház méretének felel meg. Hosszúsága 296 méteres volt, ami elképesztően nagy volt abban az időben, de ma sem gyártanak ekkora hajókat. A Titanic rekord listájáról csak egyetlen adat hiányzott, az pedig a gyorsaság. Tán ennek köszönhető, hogy az óceánjárót irányító Smith kapitány annak ellenére sem lassított, hogy tisztában volt a jéghegyek jelenlétével. 

Az a végzetes éjszaka

1912 április 10-én indult útjára a Titanic Southampton kikötőjéből, hogy egy hét leforgása alatt eljusson New York kikötőjébe, amit előre feldíszítettek a fogadásra. A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott, hasonló útvonalon haladó hajóktól. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. 
Április 14-én 23.40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolásra. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. Régebben a szakértők úgy vélték, hogy egyetlen óriási – 90 méteres hosszúságú – lék miatt süllyedt el a Titanic. A legújabb vizsgálatok szerint viszont hat kisebb nyílás – együttes felületük még az 1,2 négyzetmétert sem haladta meg – elég volt a hajó elsüllyedéséhez. A tisztek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek.

A rádiószobából a kapitány utasítására S. O. S. jeleket küldtek, valamint megkezdték az utasok mentőcsónakba helyezését és a mentőmellények kiosztását. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. Összesen kb. az utasok felének jutott volna hely (1178), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. 0 óra 45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel. Sokan még mindig a fedélzeten akartak maradni. Ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna. De mint később kiderült, a rádiósa aludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. A csónakokat sorra engedték le, miközben az utolsó óráit élő gigászi hajóról fellőtték a rakétákat. A bal oldali csónakoknál csak nőket és gyerekeket engedtek beszállni, a másik oldalon már férfiak is mehettek. A hatalmas hajót képtelenség volt elhagyni eleinte az utasoknak, ezért erőszakos módszerekkel „lökték” be a csónakba a nőket és a gyerekeket. A hajó fedélzeteit ütemes tempóban öntötte el a víz, végül már egyre gyorsabb ütemben süllyedt el a hajó. Akik féltek beugrani a csónakfedélzetről himbálózó csónakba, azokat az alsóbb sétányokról tessékelték be, mivel úgy biztonságosabbnak látszott, a fedélzetek meg úgyis közelebb kerültek a vízhez. Az utolsó csónakot, a D jelzésűt 2.05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1.40-kor röppent fel.

A Carpathia jött segíteni

2.18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé. A kritikus állapot miatt az elektromos világítás kialudt az egész hajón. Ugyan még maradt két mentőcsónak, az összecsukható A és B, azonban aligha lehetett mit kezdeni velük. A tiszti kabinsor tetejére szerelték fel őket. A matrózok és a személyzet megpróbálták lecsatolni onnan, de addigra a víz már elérte a csónakfedélzetet, és a két csónakot a hullám lesodorta a hajóról. Az A jelű félholt emberekkel volt tele, a B pedig felborult. A 12-es mentőcsónak a segítségükre sietett, a hajótörötteket átemelték belőlük.
A Carpathia nevű gőzös fogta az S. O. S. jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. A mentést Arthur Rostron kapitány vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Margaret "Molly" Brown, (az "elsüllyeszthetetlen Molly Brown") első osztályú utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt (a legmagasabb rangú túlélő) volt.
Április 15-én 2.20-kor a Titanic elsüllyedt.
 
Az áldozatok
 
Az 1517 odaveszett ember között szerepel John Jacob Astor multimilliomos mágnás, Benjamin Guggenheim üzletember, Archibald Butt, az amerikai Taft elnök segédje, a Titanic zenészei, Thomas Andrews, a hajó mérnöke, Smith kapitány, George Widener üzletember, Thomas Byles atya, a Straus házaspár, William T. Stead bibliakutató, Jack Philips rádiós, Henry T. Wilde legfőbb tiszt, William Murdoch első tiszt és James Moody hatodik tiszt. Az első osztályon összesen 121 ember, a másodosztályon 162, a harmadosztályon pedig 533 ember vesztette életét. A legénység 688 embere veszett a vízbe. A legtöbb halott sajnos a harmadosztályon utazók közül kerül ki, akiknek már nem jutott csónak, ugyanis az elsőosztályú utasoknak jutottak a helyek. Sok fiatal korú is életét vesztette, a "nők és gyerekek elsőként" felszólítás ellenére is. Jó példa erre Sidney Goodwin, egy harmadosztályú (vagy más néven fedélközi) csecsemő is, aki alig 1 évesen veszett a tengerbe, nyolc tagú családjával. (forrás: Wikipedia)
 
A titanic katasztrófáról szóló film betétdala Celine Diontól

közösség

további frisss

lap tetejére