Varga Rékára talán nem túlzás azt a jelzőt sütni, hogy rendkívül tehetséges, fiatal, ugyanakkor sportoló. Ez az állítás némiképp ellentmond egymásnak, hiszen hogy lehet egy 19 esztendős ifjú hölgyre ráaggatni a „rutinos” szócskát. Egyszerűen! Réka hosszú évek óta szolgálja becsülettel csapatát és a korosztályos csapatokat becsülettel végigjárta. Idén pedig a felnőttek között is letette névjegyét, annak ellenére is, hogy egy csúnya sérülés megakadályozta abban, hogy a feljutásért vívott harcból is kivegye a részét.

Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy Réka mivel tölti mindennapjait, milyen családi háttere van egy olyan sportolónak, amely bizony megköveteli a stabilitást.

Szerencsés vagyok, mert egy nagyon összetartó és szeretetteljes családban nőttem fel. Szüleim nagyon büszkék voltak rám, amikor a bajnoki címet megszereztük. Bár nem lehetett teljes az örömöm, hiszen sérülés miatt csak a lelátóról nézhettem a lányokat. Ez pedig nagy büntetés egy játékos számára. Nézni a társait, miközben legszívesebben a pályán lenne.

Hogy élted meg a sérülést, hiszen műtétre is szükség volt?

Nagyon nehezen, de nem a térdsérülés miatt keseredtem el, hanem a körítés nem volt a legjobb. A bajnoki cím és a feljutásért vívott harc csak egy része volt az egésznek, ugyanakkor érettségi és felvételi előtt álltam, amibe szintén beleszólt ez a szerencsétlen incidens. Viszont nagy köszönet jár minden barátomnak, ismerősömnek, játékostársaimnak, a szüleimnek és testvéremnek, hogy meggyorsították gyógyulásomat. Nem véletlen tartja a mondást, hogy akkor derül ki kik az igazi barátaid, amikor bajban vagy. Nem panaszkodhatom, ezek szerint sokan vannak.

Szüleid bizonyára sokszor meglátogattak a műtétet követően?

Rengetegszer, bár a történet teljességéhez hozzátartozik, hogy anyu, apu és a nővérem is a kórházban dolgozik. Abban viszont már most biztos vagyok, hogy nem szeretném a családi tradíciót folytatni.

Velem nem fogtok találkozni kórházban, legalábbis ha rajtam múlik.

Nagyon komolynak tűnik ez a kijelentés. Mégis miért nem szeretnél nővér vagy orvos lenni?

Ennek egyszerű oka van. Rosszul vagyok a tűtől és a vértől. Ha arra gondolok, mivel szeretnék foglalkozni az elkövetkezendő években, akkor azt mondom erre, hogy animátorként képzelem el a jövőm. Szállodákban, hotelekben programszervezőként mindig van mit csinálni és a legszebb, hogy gyerekekkel foglalkozhatok. Ez az állás egyébként egy olaszországi nyaralás során tetszett meg. Ott láttam egy nagyon elhivatott, lelkes és felkészült animátort, ez pedig segített meghoznom egy döntést.

Sikerült kicsit jobban belelátni mivel jár ez a munka?

Tavaly nyáron volt szerencsém Bükön dolgozni, így nagyobb betekintésem van az animátorok életébe. Ehhez persze egy képzést kellett elvégeznem, de könnyű olyasvalamivel foglalkozni, amit szeretsz és látsz benne fantáziát.

Akkor adódik a kérdés, hogy melyik iskolát célzod meg a továbbtanulás miatt?

A sérülésem sajnos ezeket a terveimet is átszabta. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem és testnevelésből emelt szintűt szerettem volna tenni. Nyilván a térdműtét miatt ez a terv módosult. Az biztos, hogy sportszervező, rekreáció szakon szeretnék továbblépni, de nyilván ez még a jövő zenéje.