A sárga-feketék tizese a bajnoki döntő után az Ifjú Solymók kosárlabda-táborát segítette, majd egy hétig Görögországban nyaralt. Ezt követően szinte az első útja a Frisss FM 97.7 stúdiójába vezetett, ahol Farkas Beni műsorvezetővel beszélgetett. 

Öröm vagy csalódás az ezüstérem?
Amikor megszólalt a duda a bajnoki döntő 5. meccsének végén, akkor természetesen csalódást éreztünk, pár napig el is tartott, amíg feldolgoztuk a vereséget. Összességében azonban elégedettek lehetünk, hiszen ahonnan elindultunk és ahová eljutottunk, az mindenképp siker. 

Mi döntött a fináléban?
Az első meccsen sikerült elvennünk a pályaelőnyt, aztán a 2. meccsen sajnos nem tudtuk megőrizni a hazai veretlenséget, szerintem ez volt a sorsdöntő találkozó. Azért is gondolom így, mert a 3-4. összecsapáson hazai győzelmek születtek, a mindent eldöntő 5. meccsen pedig nagyon rosszul kezdtünk. Igaz, hogy visszakapaszkodtunk, de ez már csak ,,a veszett fejsze nyele” volt. Azt gondolom, hogy az Alba Fehérvár bizonyos szutuációkban rutinosabban viselkedett, mint mi. 

A szezon során egyre jobban játszott a csapat…
Valóban, és az idő előrehaladtával mi is úgy éreztük, hogy összejöhet egy jó helyezés, amiért persze folyamatosan nagyon sokat tettünk. Lépésről-lépésre felépítettük a szezont, és annak ellenére, hogy nekünk is akadtak hullámvölgyeink, mégis nagyon szép évadot zártunk, büszkék lehetünk egymásra és megköszönjük mindenkinek, a háttérnek, a szakmai stáb tagjainak és a fantasztikus közönségünknek, szurkolóinknak, hogy ehhez hozzásegítettek bennünket.  

Mindössze egy hazai vereség az Aréna Saváriában, az is a finálé 2. meccsén, az Alba ellen. Mi a titka a hazai sikersorozatnak?
A szurkolóink jelenetették a hatodik embert, minden meccsen fantasztikus hangulatot teremtettek, szinte belehajszoltak bennünket a győzelmekbe. Így aztán az ellenfelek is szinte előre elkönyvelték, hogy szinte lehetetlen itt nyerni. Az Alba sem mutatott semmi újat nekünk azon az ominózus 2 bajnoki döntőn, amelyen a sajnos a tét nyomta össze csapatunkat.   

A közönség és a csapat egymásra talált, a parádés hangulat, a hazai nézőszámok már a legtöbb NB I-es labdarúgó-meccs látogatottságát is meghaladták. Erre mondják, hogy nem semmi…
A szezon elején, a szurkolói ankéton arról beszélgettünk, hogy a tavalyi gyengécske bajnoki évadot követően visszacsábítsuk a szurkolókat. Ez sikerült, hiszen már nemcsak az örök rivális, Körmend ellen játszhattunk telt ház előtt, hanem a bajnoki döntőben is.  

Hogyan tovább, szerinted megismételhető-e az ezüstérmes szereplés?
Én nagyon hiszem. Egy biztos, a csapatépítés már megkezdődött a következő szonra, hiszen az idegenlégiósaink közül Zigeranovic és Pustahvar biztosan marad, de Nortfleet érkezése is a fejlődést szolgálja, persze az is sokat nyom majd a latban, ki lesz, illetve ki marad még a légiósok közül. Bizakodó vagyok, hiszen sikeredzőnk is aláírta a folytatást, ez pedig remélhetőleg jövőre is érmet feltételez. 

Meddig tart a szabadság?
A június 18-i finálé után két héten át csak nagyon keveset mozogtam, ígymár nagyon jól esett, hogy ezen a héten már elkezdtem az egyéni felkészülést. Egyébként valóban nem sok időm maradt a pihenésre, hiszen júlis 12-én már megkezdjük a válogatottal a felkészülést az Európa-bajnokságra, ahol majd mindenki, így én is szeretném a legjobb formámat mutatni.