Az európai hatalmak évtizedek óta készültek a nagy erőpróbára, a szarajevói merénylet csak casus belli volt, azaz ürügy a háború kirobbantására. A nagy háború résztvevői - a tengelyhatalmak, a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a velük szembenálló antant, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország - meg voltak győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzhetik ellenfeleiket, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok. Nem így történt, a háború hamarosan világméretűvé, négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. II. Vilmos közismert mondásában: "Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!", 1915-re már senki sem hihetett.

A központi hatalmak 1918 őszén rákényszerültek a fegyverszünet aláírására. A szétesőben lévő Monarchia részéről az osztrákok és magyarok november 3-án ezt már külön tették meg, a németek 1918. november 11-én írták alá a fegyverszüneti egyezményt a compiegne-i erdőben, egy félretolt vasúti kocsiban. A háború szomorú egyenlege: a frontokon mintegy 10 millió ember esett el, további 10 millióan haltak meg járványok, főként az 1918-19-es spanyolnátha miatt és éhezés következtében. Az első világháborúban új fegyvereket, harci eszközöket vetettek be: így a tankot és a vegyi fegyvert, tömegesen alkalmaztak már korábban megalkotott fegyvert, mint az aknavető, géppuska, a kézigránát, a lángszóró, s nagy számban kerültek bevetésre harci repülőgépek és tengeralattjárók is.

A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák-magyar, az orosz és az oszmán, ezek romjain ugyanakkor Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc "új" állam jött létre. A háborút követő béke legnagyobb vesztese hazánk volt, amely elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, s több millió magyar került kisebbségi sorba.