Hősök, vagy mártírok? Nehéz kérdés, de a válasz lehet egyszerű, hiszen a Jáki úti köztemetőben nyugvó világháborús katonák az értékrendjét vesztett világ áldozatai csupán.

A szombathelyi városvezetés az 1920-as években döntött arról, hogy emléket állít a megyénkben elhunyt katonáknak, legyenek azok magyarok, osztrákok, németek, oroszok, olaszok, románok, szerbek, vagy épp montenegróiak. Sajnos a lista hosszú, mégis jobbára a feledés homályába vész ez a hely.

Nem nehéz megtalálni, a lélekharangnál jobbra, az úton fel a dombra, ahol egy jelképes kapu fogadja az ember, amit átlépve a múlt borzalmaival szembesül az ember.

A sírkertbe belépve, jobbra a második világháborúban elesett magyar katonák, balra a németek sírjai találhatóak, utóbbiakat hármasával temették el.

A két világégés áldozatait egy kis út választja el egymástól, aminek a két végén, egy-egy emlékmű áll. Az egyik Rumi Rajki István Árpád-kori kürtöst ábrázoló alkotása, amit 1928 állítottak fel a Németh-fivérek által emelt, hatalmas bazalt talapzatra. A másik pedig egy jóval megosztóbb alkotás, amit Veres Gábor követett el 2010-ben, ez egy tankkal átlövetett vastag acéllemez, ami az 56-os hősöknek állít emléket.

Az út túloldalán az első világháborúban elesett magyar katonák sírjai találhatók, katonás rendben. A sorok elején az elöljárók síremlékei vannak nemzetiszín szalaggal átkötve, mögöttük sorakoznak a közkatonák sírjai. Innen csak néhány lépésnyire nyugszanak örök nyugalomban az olasz katonák, illetve nyugodnának, de egy felirat szerint őket 1934-ben hazaszállították.

Az szovjet sírokat 2001-ben a Pelikán parkból költöztették át ide, rengeteg vörös csillagos sír emelkedik egy hatalmas obeliszk és egy bizánci kereszt árnyékában.

Halottak napján, vagy Mindenszentekkor érdemes erre a helyre is kilátogatni és megemlékezni azokról a katonákról, akik az életüket áldozták a hazájukért és akik közül sokaknak az a sors jutott, hogy ellenséges földben helyezték őket örök nyugalomba.