Mindig is lovagolni akartál?

Nem egészen, nagyjából úgy tíz éves koromban ismerkedtem meg a lovaglással. Mindig is állatbarát voltam, de szinte egyik napról a másikra döntöttem úgy, ki akarom próbálni. Mondtam a szüleimnek is, de enyhén szólva nem tartották igazán jó ötletnek, azt hitték, majd elmúlik ez a szeszély. Aztán egyik nap édesanyám azzal fogadott, hogy van egy barátnője, Békei Detti, akinek megnézhetnénk a lovát.

És utána jött a szerelembe esés a lovaglással?

Valahogy úgy, akkor és ott eldöntöttem, a lovakkal szeretnék foglalkozni. Az elején nagyon nehezen ment, anyukámmal együtt kezdtem el lovagolni tanulni, neki gyorsabban ment, mint nekem. Időközben átmentem a vépi lovardából gyakorolni a szombathelyibe, mert szerettem volna megtanulni voltizsálni, vagyis elsajátítani a lovastornát.

Nem hangzik ez túl egyszerűnek, hogy lehet ezt tanulni?

Mondják, hogy ezt valaki tudja, valaki nem, tanulni nagyon nem lehet, inkább csak ráérezni arra, mit akar a ló. Idővel ez is egyre jobban ment, majd kitaláltam, meg akarok tanulni ugratni.

Volt olyan esésed a gyakorlás közben, ami elég veszélyesre sikerült?

Egyszer csúnyán leszaltóztam a lóról, fejjel lefelé. Nagyon megijedtem, de azt mondták az edzőim, ha nem komoly a sérülés, ilyenkor gyorsan vissza kell ugrani a nyeregbe, nehogy később féljek az eséstől.

Most már úgy tudom, van saját lovad.

Az első lovam, Zora után most már Milady hátán lovagolok. Az a vicces a dologban, hogy mikor lovat vásároltunk három dolgot szerettem volna: a ló nyolc évesnél fiatalabb legyen, ne legyen sárga (barna színű –a szerk.), kanca és telivér. Erre most van egy sárga lovam, ami telivér kanca és tizenhárom éves.

Mi kell ahhoz, hogy a lovas és a ló jól kijöjjön egymással?

A hozzáértés és a lóval való kommunikáció a fontos. Én is a természetes lókiképzést, vagy angol néven horsemanshipot tartom jó módszernek. A lovak a ménesben kommunikálnak egymással, egy fül hátra csapás vagy egy farok csapdosás is mást és mást jelent. A ménesben is van rangsor, a lényeg, hogy mindig a lovas legyen a domináns, mi irányítsuk. Ők cserébe teljesen megbíznak bennünk.

Könnyű beidomítani a lovakat?

Azért más, mintha egy kutyát nevelnénk. Nem könnyű elérni náluk, hogy bízzanak az emberben, de minden ló más. Ha megnyered, utána a csillagokat is lehozza az égről. Én szabadidomítással képzem a lovamat, ez a horsemanship-módszer egyik ága, ez ugyanúgy a lovak kommunikációján alapul, csak itt show-szerű elemek is helyet kapnak. Megtanítottam, őt ágaskodni és fektetni, lábtőre ereszkedni. Milady-nek ezt két évbe telt elsajátítania, de mára szuperül összeszoktunk. Furcsa volt, mert teljesen tudatlanul mentem ebbe a módszerbe bele, az alapokon kívül sokat én találtam ki, rengeteget tanultam és tanulok most is a lovamtól.

Gondolom, ez nem megy egyszerre.

Nem, de nekem nagyon jó a kapcsolatom a lovammal, úgy egyszerűbb egymásra hangolódnunk. Persze van olyan nap is, mikor nincs jó kedve, akkor nem erőltetem nála a tanítást, de van olyan is, hogy órákon keresztül foglalkozom vele.

Hány órát töltesz el vele?

Nyáron szinte kint vagyok vele a szabadban egész nap, de év közben, iskola mellett is amennyit lehet, lovagolok. Onnantól, hogy van egy lovad, felelős vagy érte, nincs kifogás a melegre vagy a hidegre.

Versenyzel is?

Nem éppen ez a fő profilom, de nagyon jól esett az, mikor egy megmérettetésen azt mondta a bíró, látszik, milyen szoros kapcsolat van köztem és a lovam között.

Neked ezt most csak hobbi?

Jó lenne később egy tanya, ahol sok lovat tarthatok, szeretnék később is ezzel foglalkozni.