Nemes Jeles László: Én arról akartam beszélni, ahol a legmélyebb sötétség volt

frisss.hu - Fotó: Horváth Csaba, mno.hu, hungarytoday.hu • 2015. június 17., szerda •
A Cannes-i Filmfesztivál második legrangosabb díját elhozó rendező járt Szombathelyen.
Nemes Jeles László: Én arról akartam beszélni, ahol a legmélyebb sötétség volt

Nemes Jeles László rendező, Zányi Tamás hangmérnök és az utómunkákért felelős Hajdók Gábor vett részt a tegnapi sajtós kérdezz-feleleken a Savaria Moziban, míg egy emelettel feljebb a közönség a Saul fiára koncentrált. A moziban egyszerre ennyi embert is ritkán látni, klasszisokkal gyorsabban fogytak a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját elnyerő magyar filmre a jegyek, mint mostanában bármilyen más vetítésre.

Kuriózum lett a világszerte elismert, egyedi látásmódú holokauszt-történet, a Saul fia. Rögtön felmerül az a kérdés: a történet volt meg először vagy ez a markáns rendezői koncepció?

Nemes Jeles László azt felelte, a történet és a rendezés elválaszthatatlanok egymástól. „A cél, hogy a történet az ember szintjén maradjon. Törekedtünk, hogy ne csábuljunk el abba a rendezői irányba, hogy a film sokat adjon a nézőnek. Ha kevesebbet adunk, nagyobb lesz a titok. A sok snittes és a nem megrendezett filmekből elveszik ez a titok.”

A frisss.hu kérdésére a rendező elmondta, hogy 2005 óta tervezi ezt a filmet, akkor találkozott az Auschwizti tekerecsekkel. Ezek olyan a sonnderkommandósok által feljegyzett részleteket tartalmaznak, amelyeket a táborokban rejtettek el, és a rendező ezeket olvasva döntötte el, készít egy ilyen témájú filmet. „Néhány évig érlelődött a történet, aztán jött egy ötlet egy krematóriumi munkásról, akinek el kell égetnie az embereket, és talál egy fiút, akiről azt hiszi a fia. Innentől a főszereplő minden vágya, hogy a fiút eltemesse. Azt gondoltam, hogy az ember szintjén ez a történet soha nem volt még elmesélve. Sokszor készítenek túlélés-történet filmeket, de ilyenkor elfelejtjük, hogy ez ritka, a koncentrációs táborokban a halál volt a szabály. Én arról akartam beszélni, ahol a legmélyebb sötétség volt. Nem akartam mindent elmondani, megmutatni. Kizárólag egy emberi folyamatot. Időben és térben sem akartunk nagyot alkotni, hanem egy társként végigkövetni a főhőst a poklon keresztül.”

A technikai nagydíjat is megkapta a Saul fia Cannes-ban, amiért szombathelyi kötődésű Zányi Tamás hangmérnököt díjazták. Megkérdeztük azt is, miért nincs zene a filmben?

„A főkoncepció az volt, hogy minél letisztultabb legyen az alkotás. Nem akartunk zenét írni a filmnek, nem akartunk érzelmi használati utasítást adni a nézőnek. A dokumentarista stílus követelte azt is, hogy minden olyat eldobjunk magunktól, ami nem odaillik". -mondta Nemes Jeles László.

Ha valaki rendesen fülel, feltűnhet neki, hogy a sound designerek azért dolgoztak a filmen. Vannak olyan effektusok, amik kissé megkzelítik a zenét, de mégsem azok. „Ezek olyan színeket adnak a filmnek, ami nem tudatos szinten mozog.” Foszlányokként bekúsznak a gramofonból vagy rádiókból ismert korabeli dallamok. Zányi Tamás hozzátette, a zene érzelmileg nagyon befolyásolja az emberek gondolkodását. Ez az egyetlen olyan hanghatás, ami meg tudja változtatni a képsorok jelentését.

A hollywoodi mozikban megszokott több száz vagy ezres nagyságrendű vágás itt nem jelenik meg, összesen nyolcvan-kilencven snitt van csak. Ez a hangmérnöknek is segítség volt. „A hosszabb snittekből álló filmeket hangban könnyebb összerakni” – mondta Zányi, bár hozzátette nem volt annyira egyszerű. 

A Saul fiáról biztosan hallani fogunk még, ugyanis Magyaország ezt a filmet nevezi az Oscr-díjra. 

 

kapcsolódó galéria


közösség

további frisss

lap tetejére