Körülnéztünk a több mint 100 éves kőszegi MÁV Nevelőotthonban

NagyRobert - Fotó: Hornyák Emőke • 2016. szeptember 01., csütörtök • 18:42 •
A 11 év elhagyatottság meglátszik az épületen.
A 11 év elhagyatottság meglátszik az épületen.

2005 óta van zárva a volt MÁV Nevelőotthon Kőszegen és azt hittem, hogy a kulcsait már olyan messzire hajították, hogy oda élő ember legálisan soha többé nem teheti be a lábát. Az épület jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában van és szerencsére partnerek voltak abban, hogy bejárhassuk a helyet. Gyorstalpalós történelemórával egybekötött fotós túravezetésünk következik rengeteg képpel:

A 19. század végére a vasút már "megfertőzte" az egész országot, a kereskedelem és az ipar rohamos fejlődését pedig a vasútnak is követnie kellet. Ekkor Magyarországon a Magyar Királyi Államvasutak, a Kassa-Oderbergi, a Déli, az Arad-Csanádi, a Szamosvölgyi, a Mohács-Pécsi, a Brassó-Háromszéki és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasúttársaságok, illetve a Petrozsény-Liazény-Lupényi HÉV foglalkoztatott vasutasokat. A munkafeltételek nem voltak épp ideálisak és az egyes társaságok közt is nagy volt a különbség. Amíg a Kassa-Oderberginél 4 munkás jutott 1 kilométernyi vasútra, addig ugyanez a szám a Magyar Királyi Államvasutaknál csak 2,7 munkás/kilométer volt.

Annak ellenére, hogy a vasutas egy nyugdíjas állás volt már akkor is, a körülmények korántsem voltak megfelelőek. A szociális problémákon túl a fáradt, nyúzott alkalmazottak sok volt a szerencsétlenség és egyre több lett a vasutas árva hazánkban.

1905. november 19-én 500 vasutas küldött a Budapesti Műegyetem régi épületében egy közgyűlésen megalakította a Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetségét, ami egy érdekképviseleti szerv volt a kötött pályán dolgozóknak. Ez a szakszervezet 1906. márciusától már alapszabályszerűen működött, majd 1909. február 21-én a Központi Vezetőségnek már arra is volt érkezése, hogy javaslatot tegyen a Vasutas Árvák Nevelő Intézetének létrehozására, ez 1909. augusztus 1-jével meg is történt.

Az 1909/1910-es tanévben a fiúkat a nagyszebeni Teréz Árvaházban, a lányokat pedig a kézdivásárhelyi Háromszéki Erzsébet Árva Leánynevelő Intézetben helyezték el. Összesen 10 gyermek volt szó, és ahogy egyre több rászoruló került be a rendszerbe a Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetségének egyre több nevelőintézettel kellett felvennie a kapcsolatot, és sajnos hamar kiderült, hogy saját árvaházra lesz szükségük.

A vasutas árvaház megépítéséért 15 város versenyzett, többek közt Debrecen, Kolozsvár, Lőce, Igló, Cegléd és Kőszeg. A titkos szavazást 1911. december 11-én tartották és végül Kőszeg szabad királyi város ajánlatát fogadták el, mert itt sok volt az iskola, a táj természeti szépsége páratlan, jó a levegő, történelmi a hangulat és persze a város áldozatvállalása sem volt utolsó szempont. 1912-ben már 72 árváról gondoskodott a szövetség, közülük a fiúkat az 1912/1913-as tanévben ideiglenesen a Deutsch-féle házban helyezték el és a kőszegi iskolákba járatták.

A ma is álló Gyermekotthont 1912. július 15-én kezdték el építeni a Déli Vasúti főmérnök, Thier Manó tervei alapján a kivitelezést pedig Laász József építési vállalkozó felügyelte. 1912. szeptember 29-én már a bokrétaünnepségnél tartottak, ez azt jelentette, hogy elérték a legfelső szintet, és alig két héttel később, október 15-én be is fejeződtek a munkálatok. Az árvaházat végül 1913. augusztus 10-én avatták fel.

A Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetsége Kőszegtől 12 ezer négyszögöl (10 magyar hold) földterületet - az átírási költségeket is a város állta - és 65 ezer korona készpénzsegélyt kapott. Emellett elsőrendű téglát biztosított a település a saját kemencéjéből ezrenként 18 koronáért, fúratott 3 kutat, megengedte, hogy a területen lévő lelőhelyeken az építkezéshez szükséges mennyiségű követ, kavicsot, homokon saját költségén termeljék ki, illetve a Vasutas Árvaház fennállásának idejére a telek és az épületek utáni községi pótadómentességet állapított meg.

Ugyan az épület kezdetben csak 120 személyes volt Thier Manó úgy tervezte meg az egészet, hogy a későbbiekben bármikor bővíteni lehessen. Az épületen egy 10 méter magas huszártorony is helyett kapott, aminek a tetején lévő aranyozott szárnyaskerék már 31 méterrel van a földfelszín felett.

1935-ig koedukált volt az árvaház, 1952-ben fiókiskolát nyitottak az intézetben 263 általános iskolás lánynak, majd 1953-ban 180 férőhelyesre bővítették, érdekesség, hogy ebben az időben csak a fiúk laktak az épületben.

Az első jelentősebb átalakításra 1961-ig kellett várni, ez volt az a pont amikor az étterem és a kultúrterem elnyerte végső formáját, illetve torna- és játékterem épült. 1968-tól már óvodaként is funkcionált az intézet és egészen 2005-ig működött, ismét koedukált formában.

Az idők során az elnevezés is sokat változott, 1913-1919-ig Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetsége Kőszegi Árvaháza, 1919-1945-ig Magyar Királyi Államvasutak Kőszegi Árvaháza, 1945-1953-ig Magyar Államvasutak Árvaháza és Leánynevelő Intézete, 1953-tól pedig Kőszegi MÁV Nevelőintézet és Iskola volt a név, 2020-tól pedig remélhetőleg Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Pannon Egyetem Campusának fogják hívni, de erről még a cikk végén kicsit részletesebben írunk.

Az elmúlt 11 évben zárva volt, és ez meg is látszik az épületen. az előtér és a folyosók mára ismét többé-kevésbé tiszták, de a termekben, szobákban még mindig érezhető a káosz és az enyészet térhódítása. Helyenként kifejezetten gyomorforgató a hely, tele ürülékkel, mert időről-időre nem csak az emberek törnek be a helyre, hanem a különböző állatok is. A termek általában üresek, néhol viszont még felfedezhetőek az emberi jelenlét nyomai, kulcsok, televíziók, könyvek, papírok, tablók és egyéb ott felejtett dolgok jelzik, hogy a régi falak közt nemrég még pezsgő élet volt.

Ahogy az épületben járkáltunk, felfedeztük a hely rejtett szépségét, ami egy alapos takarítás és felújítás kombó után újra látható lenne. Az emeleti szobákból a kilátás pazar, az embert egyből elfogja a "na jó, én hozom a hálózsákom és beköltöztem ide" életérzés, ami azért nem rossz.

Ugyanez viszont már nem mondható el a pince és óvóhely részről, ahol az életnek már nyoma sincs, méghozzá azért, mert a mindent vastagon borító salétrom már eltüntette. Leírhatatlan és szürreális az a látvány, ahogy a döglött kaszáspók a saját hálóján lógva leng, de hasonlóan életszerű a lelakatolt és üres hangszeres szekrény is.

Óvóhelyből kettő is van, az épület két szárnya alatt, nem túl mélyen a föld alatt, nem is túl nagyok, a felszereltségről pedig csak annyit, hogy konkrétan árnyékszékek voltak lent a WC-k helyett.

Az épület jó részén látszik az idő vasfoga, az egyetlen kivételt a kultúrterem jelentette, ami teljesen úgy nézett ki, mintha csak az érkezésünk előtt két perccel pakolták volna ki a székeket, hogy felmossanak, vagy valami.

Igaz, a volt nevelőotthonnak csak egy részét jártuk be, de az is több mint egy óra volt, mindezt úgy, hogy igazából sehol sem időztünk 1-2 percnél tovább. Egyszerűen hatalmas az épület, amihez külön térkép kell. És, ha az épületre azt írtam, hogy hatalmas, akkor a kertre már szavak sincsenek. Egy mozdony és egy vasúti kocsi képes láthatatlan maradni a fák közt, az udvar betonozott része is jelentős, de ehhez még tartozik egy zöldséges kertnek és gyümölcsösnek szánt terület, meg egy kézi-, focipálya, bár ott akkora volt a gaz, hogy nem derült ki számomra, hogy melyik akarna lenni a kettő közül.

Szerencsére az épületnek van jövője és már kormányhatározat is van az újrahasznosítására, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és a Pannon Egyetem Campusa kap majd helyet az épületben, a munkálatok 2018-ban kezdődnek és 2020-ban fognak véget érni. A kormány több mint 3,5 milliárd forintot szán a volt MÁV Nevelőotthon megmentésére. A cikk alatt pedig megtalálják a gigagalériánkat a jelenlegi állapotokról.

kapcsolódó galéria


frisss

gazdit keresek

közösség

további frisss

lap tetejére