„Kiírom a fejemből a sötétséget”- interjú Varga Mátyással, a szombathelyi trash poetry koronázatlan királyával

Szerző: Boros Patrícia - Fotó: Bodorkós Máté • 2017. május 17., szerda • 20:10 •
A slammer videóban üzent nektek.
„Kiírom a fejemből a sötétséget”- interjú Varga Mátyással, a szombathelyi trash poetry koronázatlan királyával

Az uraiújfalui Varga Mátyás – művésznevén WoK – neve több projekt kapcsán is ismerős lehet a Vas megyeieknek. Ő vezeti például a Kritizátor nevű blogot és láthattuk már svédelni is. Emellett állandó fellépője a Savaria Slam Poetry esteknek, ahol egyedi és megosztó stílusával gyakran sokkolja a zsűritagokat és a közönséget.

Igazi színfolt vagy a helyi slammerek között. Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magad ebben a műfajban?

A versek szeretete már gyerekként is megvolt, nagyjából általános sulis korom óta írok. 2013 decemberében hallottam először arról, hogy a városban tartanak slam esteket. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és kipróbálom magam. 2014-ben egy kicsit szüneteltettem a fellépéseket, 2015-től kezdtem el aktívabban járni, azóta szinte mindig színpadra állok valamivel.

Elég megosztóak a fellépéseid, sokszor elég kemény kritikát is kapsz. Hogyan éled meg ezt?

Régebben minden kritikát magamra vettem válogatás nélkül, függetlenül attól, honnan érkezett. Most már annyira nem érdekel, persze, ha kapok valamilyen építő jellegű visszajelzést, azt próbálom beépíteni az előadásaimba.

Az estekre szerelmes versekkel vagy negatívabb témákkal készülnek az előadók, te inkább a humorosabb vonalat képviseled. Miért?

Muszáj a negatív érzelmekhez pozitívakat társítanom, különben teljesen megőrülnék. A humor szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember átvészelje a nehezebb időszakokat. Sokan mondják, hogy vicces, bohókás egyéniség vagyok, ezt igyekszem is beleszőni a slamekbe, hogy azok sokkal fogyaszthatóbbak legyenek mások számára.

Úgy tudom, egy slammel is készültél nekünk. Ezt korábban már hallhattuk az „Idegenek” témakörét feldolgozó esten. Mit tudhatunk erről a szövegről?

Az esemény előtt pár nappal írtam meg egy szusszal, nagyjából fél óra alatt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy milyen elemeket lehet felfűzni erre a témára. Bár ennek a szónak több értelme is van, én inkább az ufós variációt választottam. Erről eszembe jutott például Pataki Attila, az Alien, a South Parkból Cartman és a Star Trek is. A szöveg végül a Jöttünk, láttunk, kolonizálnánk címet kapta.

Milyen témák foglalkoztatnak?

A kicsit durvább, elgondolkodtatóbb témákat szeretem. Nemrég kipróbálhattam magam MC-ként, az estre pedig az éhség témáját választottam, amihez a Kuru című slamet írtam. Ez onnan jött, hogy láttam a Kiéhezettek című filmet és – akármennyire is morbid - elkezdtem azon pörögni, vajon milyen ízű lehet az emberhús, vagy egyáltalán mi történne velem akkor, ha egyszer megkóstolnám.

Mostanában egyre több performanszod van. Miért mentél el ebbe az irányba?

Mert így interaktívabb, színesebb lesz az előadás és sokkal nagyobb hatást lehet elérni vele a közönségnél. Az egyik fellépésemhez például egy hétig rohasztottam egy almát a szobámban, folyt a leve, úgy vittem magammal. De volt olyan is már, hogy a kezeimre ragasztottam egy komplett szöveget. Vicces, de a performanszokon kábé többet agyalok, mint a szövegeken.

Menyi időt szoktál a slamek megírására szánni, illetve hogyan zajlik ez?

Maximum egy vagy másfél órát foglalkozom velük. Többet szerintem nem éri meg, mert túlságosan összekeverednek az érzések és gondolatok. Írás közben szinte mindig hallgatok valamilyen zenét, ami passzol a téma hangulatához.

Fellépés közben...

A slamek alapján nem tűnsz túl romantikus típusnak. Írtál már szerelmes verset?

A legelső írásaim szerelmes versek voltak, amiket a kiszemelt lányoknak elő is adtam féltérdre ereszkedve. Te jó isten! Így visszagondolva, iszonyat gáz az egész.

Szerinted bejön a lányoknak, ha egy srác szerelmes verset ír nekik?

Bizonyos idő után igen. Meg kell várni, hogy sínen legyenek a dolgok, utána simán lehet ilyet adni a másiknak, egyfajta megerősítésként.

Milyen művészeti ágak érdekelnek még?

A filmek és a sorozatok, minden mennyiségben jöhetnek. Egy svédelős társulásnak is a tagja vagyok. Ez a műfaj a Tekerd vissza, haver! című filmre vezethető vissza. A történet lényege, hogy a szereplők egy videotékában dolgoznak, és véletlenül letörlik az összes kazetta tartalmát. A csőd elkerülése érdekében, saját maguk kezdik el újra forgatni a filmeket, de szándékosan gagyin. Hasonló a mi koncepciónk is.

Te vagy a Kritizátor nevű blog vezetője. Erről mit lehet tudni pontosan?

Az oldal 2014-ben indult, a célja többek között tulajdonképpen az, hogy a mainstream nézni, olvasni és játszani valók mellett, a kevésbé ismert popkult alkotásokat is bemutassa.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Mostanában egyre inkább személyesek a szövegeim. Ezekben a saját életemet dolgozom fel, sokszor tekintek vissza a múltra, a gyerekkoromra. Szeretnék majd egy komplexebb írást az egyetemi éveimről, a diploma utáni vágyról. Emellett még ott van a saját útkeresésem, bár lehet, hogy ezt inkább novella formájában írom majd meg a jövőben. Tervben van a Kuru című slamem feldolgozása videós formában, valamint egy esetleges regény kiadása is.

 

kapcsolódó galéria


frisss

gazdit keresek

közösség

további frisss

lap tetejére