A kirándulók és a búvárok közkedvelt helyének számít, télen pedig a fakutyázók, illetve a korcsolyázó fiatalok lepik el a tavat. Észtország északnyugati része egykor a Szovjetunióhoz tartozott. A "nagy testvér" pedig 1938-ban úgy határozott, hogy az éghajlat és a földrajzi elhelyezkedés pont ideális lesz egy börtönnek.
Az épülethez közel egy mészkő bánya volt, így két legyet ütött egy csapásra a szovjet vezetés. Az elítélteket napközben dolgoztatta, éjszaka pedig bezárta. Rossz nyelvek szerint többeket is ártatlanul csuktak be, ezzel biztosítva az ingyen munkaerőt.
Semmi sem tarthat örökké - tartja a mondás és ez igaz a szovjet egységre is. 1991-ben megingott a nagy testvér ereje és Észtország független lett. Az idő és a környezeti változások miatt nem volt szükség a fővárostól mintegy 40 kilométerre található börtönre sem.
A környezeti hatások miatt a közeli bányákat be kellett zárni, amely gazdaságilag megviselte a térséget. A gyakori esőzés, illetve a növekvő tengeszint miatt pedig már a víz a börtön egyes részeit is elnyelte, ekkor egy új hullámot lovagoltak meg Rummu városka lakói. A turizmust...
A helyiek történetesen felfedezték a lagúna által kapott misztikus ajándékot. Előtte szinte teljesen elzárt közösségként élő emberek fogadókat és éttermeket nyitottak. A többi pedig a világháló dolga volt.
A víz alá került börtön ugyanis nagyon vonzó úticéllá vált. Több ezren érkeznek a nyári időszakban, hogy a természeti szépségben gyönyörködhessenek, míg a bátrak a víz alá merülve nézhetik meg az egykori elítéltek zárkáit.
Persze télen sem kell unatkozni, hiszen a kemény fagynak köszönhetően korcsolyázásra is van lehetőség és a tiszta víz miatt igazi jég alatti világot láthatunk testközelből.
