Érdekes műfaj a panaszkönyvi bejegyzéseké. Egyrészt, mert ilyenre csak akkor vetemedik a közönséges földi halandó, amikor tényleg rettentően dühös és 100 százalékosan meg van róla győződve, hogy neki van igaza, másrészt, mert éppen ilyenkor az idegesség miatt könnyen elveszti józan ítélőképességét, és képes olyan mondatokat papírra vetni, amiken később ő is nagy valószínűséggel csak mosolyogna. Persze olyan esetek is akadnak sajnos, amikor tehetetlenségében próbálja a kárvallott kiírni dühét, reméljük inkább több, mint kevesebb sikerrel. Hogy valaha volt-e értelme egy ilyen bejegyzésnek, arról még senki nem hallott, de a könyvnek minden kereskedelmi és egyéb nyilvános forgalmat lebonyolító üzletben jól látható helyen elérhetőnek kell lennie.
És akkor jöjjön pár komolynak gondolt, mégis inkább a rekeszizmoknak munkát adó bejegyzés:
“Szerettem volna olvasólámpát vásárolni, erre az eladójuk azt javasolta, hogy dögöljek meg, és a következő életemben változzak bagollyá, akkor legalább nem őt zaklatom zárás előtt 2 perccel.”
“Nagyon hideg volt a krémes, és a hidegre érzékenyek a fogaim, ezért betettem az önök által gyártott mikrohullámú sütőbe felmelegítés céljából. A krémes szétolvadt és szétrobbant. Miért nem írják rá a használati utasításra, hogy tilos benne krémest melegíteni?!”
“Nyomdahibásan jelentették meg a hirdetésemet. Nem tökerős, hanem tőkeerős befektetőt kerestem.”
“Komolyan gondolták, hogy a nászutas lakosztályban mindössze csak egy darab emeletes ágy van?!”
“2800 forintot kellett volna fizetnem, egy ötezrest adtam, és csupán egy százast kaptam vissza…. Igaz, hogy azt dollárban, de akkor is!”
“Behoztam az önök kulcsmásoló műhelyébe egy 14-es villáskulcsot, de kiröhögtek és nem másolta le senki!”
“Örültem, hogy végre van egy étterem ahol tiszta az illemhely…Erre jött a főpincér, és kizavart a személyzeti WC-ből!”
“A buszsofőr csúnyán beszélt velem… Mintha ő még nem hányt volna soha!”
“Azt mondták, hogy a kisteherautójuk platóján bármit lehet szállítani. Rátettük a buldózert, de összeszakadt alatta.”
“Szerettem volna egy lábbelit, ami nem ázik be. Amikor a huszadik pár sem tetszett, az eladójuk gúnyosan a betoncsizmát javasolta…”
