Megosztók, ez a címe annak az estsorozatnak, ahol Horváth Zoltán fotósokkal beszélget a munkájukról és az internetes fotómegosztók világáról. A legutóbbi rendezvényen Hornyák Emőke kolléganőnket faggatta, fotózásról, az állatok szeretetéről és arról, hogy milyen minimál stílusban megmutatni a világ nagy dolgait.

Az esten ott volt a szombathelyi fotós társadalom legalább fele, na meg Joy kutya, aki amikor épp nem aludt bele az elmélkedésbe, akkor körbe járta termet, hogy begyűjtsön néhány simit, meg kényeztető vakargatást.

Az első kérdés rögtön adott volt, Horváth Zoltán a kezdetekről kérdezte fotóriporterünket.

„Körülbelül hét évvel ezelőtt kezdtem el fotózni. Először kamerás telefonnal, majd lett egy kis kompaktom. Aztán a bátyám lepett meg karácsonyra egy tükörreflexes géppel, ami elég nagy előrelépés volt. Eleinte csak manuálban fotóztam, még a fókuszt is manuálban használtam, de a fotóriporterkedés során elég sok mindenre kell gyorsan reagálni, így ez egy picit módosult ” – mesélt a kezdetekről Emőke.

Szóba került az is, hogy hogyan jött a Frisss.hu, amit az egyik barátja ajánlott és végül sikerült is megcsípni az állást. A fotóriporteri lét rengeteget változtat az ember látásmódján. Emőkét egyetemistaként inkább a természet- és állatfotózás érdekelte. Most már sokkal szélesebb ez a skála és sokkal letisztultabb lett a stílusa.

De ez a munka sem mindig egyszerű, mert gyakran ugyanazok a helyek, ugyanazok az arcok és ezekben kell rendszeresen valami újat találni. Ez viszont bevonzza azt, hogy egy fotóriporternek szinte semmi szabadideje sincs. Ezért jó, hogy van a kutya, akit el kell vinni sétálni minden nap, ami egy kicsit mindig kiszakítja az embert a napi munka esetleges monotonitásából.

Az Instagram vs Facebook párharcban viszont az előbbi került előtérbe, mert a Zuckerberg-univerzumba feltöltött képeket jobban megválogatja az ember. És, hogy kik követik Emőkét az instán?

„Inkább a külföldiek, sok köztük az orosz. Jobbára az azonos érdeklődési körök mentén követnek, természetfotósok és kutyások. Amióta az eszemet tudom, imádom az állatokat. Kutyánk mindig volt, de kutyás igazán akkor lettem, amikor a szüleim találtak egy vizslát, ami nálunk maradt és rám ragadt. Konkrétan nem tudtam levakarni magamról. Őt hívtam Zsizslának és ez a becenév végül rám is átragadt” – avatott be minket a kulisszatitkokba Emőke.

Az állatfotózás egyébként egyre népszerűbb és egyre inkább külön műfajjá válik, de ezek közt jobbára a kutya, macska és a lovak vezetik a toplistát. Fotósunk képeit többször is a nap képének választotta a National Geographic, ráadásul az újság hazai kutya-macska fotó versenyét meg is nyerte.

„Egy fekete kutyát amúgy is érdekes fotózni. Joy képeit azért kell utómunkázni - lejjebb kell venni az árnyékokat például -, hogy valami a kutyából is látszódjon.”

A minimál, a geometria és a rétegek az, ami fotósunkat vonzza, vagyis minél kevesebből megfogni a téma lényegét.