Program a hétvégére: eperre fel!

Horváth Nikoletta • 2014. május 30., péntek •
Az időjárás ugyan nem volt kegyes az eperföldekhez (hol tépázta, hol áztatta őket), mégis a múlt héten hivatalosan is elindult a "szedd magad" eper akció. Szombathely környékén több lelőhelyen is vadászhatnak a gyümölcs kedvelők. Így aztán mi is úgy döntöttünk, hogy lecsapunk: az egyik nap délután 2-kor értünk ki Szombathely határába, az eperföldre. 100 hektárnyi területen, amíg a szem ellátott növények, fák és eper, töménytelen mennyiségben. A bokrok padtársakként csücsültek egymás mellett, a szalmával lehintett földön.
Program a hétvégére: eperre fel!

Ahogy elindultunk, három üres vödör kíséretében több csalódott fiatallal is összefutottunk.
"Nincs semmi" - morgolódott az egyik, "Itt hiába görnyedeznek, eredménytelen" - mondta a másik, és ott hagyták a verőfényes napsütésben fürdőző, pirosló halmokat.

Azért a jó idő, és az eper utáni mohóság a továbblépésre késztetett minket, így elindultunk: kincset keresni.
Tény, hogy a bokrokon nem csüngtek húszasával az érett, nagy szemű gyümölcsök. A termés egy része még éretlen volt, a másik fele már rohadt a sok esőtől, míg a szép darabokat megcsócsálták a leleményes, arra járó állatok.
De azért egy-egy szem akadt minden ágon, és három órával később, 13 kilóval nehezebben tértünk vissza, Szombathelyre.
A kitartás tehát meghozta a gyümölcsét, akarom írni az eprét.

A felhasználás olyan sokrétű, hogy tíz oldal sem lenne elég összefoglalni: joghurttal/tejföllel összemixelve jó a bőrnek, megfőzve mennyei szörp készülhet belőle, és persze a leggyakoribb alkalmazása a lekvár.
Mi is ezt az utat választottuk, de idén egy rendhagyó receptet teszteltünk le, úgy tűnik sikerrel.
A lekvár eltevése mindig kényes kérdés, de többnyire Nagymamáinktól hoztuk a receptet: finom, érett gyümölcs, befőzés, és sok cukor. Utóbbi nem csak az ízét hozza ki, de tartósít is.
De mi van, ha az ember fia/lánya nem szeretne trambulinosat játszani a vércukrával?
Ma már tudjuk, hogyha jól kifertőtlenített, fémkupakos befőttes üvegekbe halmozzuk a nektárt, majd fejre állítjuk, és száraz dunsztba rakjuk: bizony elállhat, sokáig.
A tartósításról az üveg tisztasága, a vákuum, és persze a „szeretet” gondoskodik.

Végül tehát jöjjön az arcpirítóan egyszerű recept:
Csumázzuk ki, és alaposan mossuk meg az epreket. 1,5 kg gyümölcshöz adjunk 1 deci vizet, és főzzük minimum negyed óráig. Közben rakhatunk bele akár folyékony édesítőszert is.
Amikor már úgy bugyog, ahogy az egy lekvárhoz illik, öntsük ki az üvegekbe, zárjuk le és állítsuk fejre őket, majd zsuppoljuk be a száraz dunsztba.
Tadam – kész is, az abszolút egészséges, cukor, és tartósítószer mentes lekvár – csak győzzük kivárni a kóstolást.

Szóval, eperre fel!

közösség

további frisss

lap tetejére