Egy kapus, aki a teremben képzeli el a jövőjét

PCS - fotó: Bodorkós Máté, Hornyák Emőke • 2017. szeptember 10., vasárnap •
Matyi Benjámin Hévízen ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, mégis a Haladásnál lett ismert kapus.
Egy kapus, aki a teremben képzeli el a jövőjét

A futsalban talán a legkényesebb szerepkör a kapusé. Ellentétben a nagypályás hálóőrökkel, a teremben jóval gyorsabb a játék és a mezőnyben is meg kell állniuk a helyüket. Épp ezért mondhatjuk, hogy a kapusoké bizalmi poszt, amivel tökéletesen tisztában van Matyi Benjámin is, aki Tyukász Péter után lépett elő néhány mérkőzés erejéig az első számú kapussá. Azóta viszont Sásdi Bálint mögött várja az alkalmat, hogy bizonyítson.

Nem könnyű ilyen kvalitású kapusok mellett versenyezni a posztért. Mivel ösztönzöd magad?

Azzal, hogy egyszer eljön az én időm is. Igaz rettenetesen nehéz úgy fejlődni és bizonyítani, hogy akár több mérkőzést is a padról nézek végig és csak edzéseken van alkalmam dolgozni. Azonban lássuk be, ezzel nem lesz több a rutinom és teljesen más érzés egy tét nélküli mérkőzésen bizonyítani. Van, hogy hetek telnek el két éles bevetés között.

Amikor úgy döntöttél, hogy kapus leszel, nem kalkuláltad be ezt a lehetőséget?

Az már nagyon régen volt, amikor a labdarúgás és a kapus poszt alapjaival megismerkedtem. Öt éves voltam és követtem a bátyám példáját. Végig jártam a hévízi együttes korosztályos csapatait, végül a felnőtt keret tagja lettem. Ezután a középiskola és a Haladás képzése csábított Szombathelyre, így a Haladásnál folytattam a pályafutásom. Majd Jákra szerződtem, miután kinőttem a korosztályos együttesből.

Akkor te is nagypályázol a futsal mellett?

Pontosan. A nyáron szerződtem ki Ausztriába, és emellett futsalozom.

Mikor jött képbe a teremfoci?

Még a Szent-Györgyi középiskola diákjaként volt szerencsénk egy országos döntőben résztvenni az Orlay-val karöltve. A negyedik legjobb csapat lett a miénk. Ezután keresett meg Pálmai Tamás, hogy tegyek egy próbát, én pedig engedtem a kísértésnek. Aztán jött egy sérülés, majd a felépülésem után Tyukász Péter került a csapathoz, akitől nagyon sokat tanultam és emiatt nagyon hálás is vagyok neki.

Tavaly, amikor nem ment a csapatnak, akkor veled kezdődött a Haladás összeállítása. Milyen érzés volt, amikor ismét egy komoly riválist kaptál Sásdi személyében?

Ez szerintem senkinek nem esik jól, hiszen ilyenkor önmagában keresi a hibát mindenki, ami bizonytalanságot szül. Bálinttal egyébként a Haladás korosztályos csapatában is együtt játszottunk, így nem ismeretlen személyt kaptam versenytársnak.

Mitől ilyen jó a vasi képzés, hogy ontja magából a tehetséges kapusokat?

Szarka Zoli bácsi személye volt a kulcs véleményem szerint. Ő nem csak jó kapus, hanem kiváló mentor és edző is volt. Zalai gyerekként én is itt kaptam meg az alapokat és azt kell mondanom, hogy valóban kiváló hálóőrök indultak a régióból.

Miért nehezebb a futsal kapusok dolga?

Feszült pillanatokban is higgadtan kell cselekedniük. Gyors játék, technikás labdarúgók és kiszámíthatatlan irányváltások, cselezések jellemzik a futsalt. Ebből kell jól „olvasnia” a kapusnak és ha valaki felületesen készül, vagy nem hangolódik rá kellőképpen a találkozóra, akkor könnyen vereség lehet a vége.

Ezért nehéz a kispadról is beszállni?

Nézd, egy ezer fokon égő csapat legstabilabb pontját a kapus adja. Ha sokgólos a vendégelőny, akkor már nincs tartása a keretnek és a kispadról érkező kapus önbizalmát megtépheti, ha ő is sokszor kényszerül maga mögé nyúlni. Az érem másik oldala sem jobb, ugyanis ha nem vagy meccsben, nem vértezed fel magad rutinnal, amit csak éles mérkőzésen tudsz felszedni. Amikor pedig kényszerből állsz a gólvonalra nehéz bizonyítani.

Melyik ágát szereted jobban a focinak, a futsalt vagy a nagypályás labdarúgást?

Néhány éve még azt vágtam volna rá, hogy a nagypályást, de reálisan nézve, úgy érzem, hogy a futsalban lenne jövőm. Legalábbis a fizikai felépítésem és a gyorsaságom miatt mindenképp.

közösség

további frisss

lap tetejére