Az Utazók megteremtette a romantikus sci-fi dráma műfaját

Tóth Eszter • 2017. január 15., vasárnap •
Láttad az Utazók trailerét, beharangozóját vagy ajánlóját? Ha nem, akkor ne nézd meg, mielőtt beülnél a moziba. Ha pedig igen, akkor felejtsd el, amit láttál, mert valami egészen mást fogsz kapni, mint amire következtettél volna. Az utazók jó film, de nem úgy, ahogyan az előzetesek mutatták.
Az Utazók megteremtette a romantikus sci-fi dráma műfaját

A Jennifer Lawrence és Chris Pratt nevével fémjelzett sci-fi lesz az, ami valószínűleg a női nézők szívéhez áll majd közelebb, mind a történet, mind a konfliktusok miatt. Hiszen gyakorlatilag egy párkapcsolati drámát látunk, csak a Föld helyett egy 120 éves útját teljesítő űrhajón, de azért – hogy ne legyen panasz- az egészet megspékelik némi akcióval is. A mozi forgatókönyve úgy járt, mint az Avalon űrhajó, hiszen 2007 óta sodródott a megvalósításra váró sztorik között, míg végül a Sony felkarolta, kicsit átalakította, behúzott két, manapság a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő színészt és gyönyörű látványt kanyarított az egyébként elég steril és unalmas környezetből.

A történet szerint a technika már annyira fejlett, hogy tehetős és kellően tehetséges embereket küldjön különféle gyarmatbolygókra. Ez az utazás azonban sok lemondással jár, hiszen 120 évig tart, amit a kalandorok egy hibernáló ágyban fekve, öntudatlanul vészelnek át. Csak négy hónappal az érkezés előtt ébrednek fel és készülnek az új életükre. Egy olyan életre, amelyben már mindenki halott, akit azelőtt ismertek. Az űrhajó minden kényelmi extrával ellátott, a prémium utasok pedig egy luxusszálloda színvonalával vetekedő szolgáltatást kapnak. Csakhogy azt senki nem vette számításba, hogy mi történik akkor, ha valami komplikáció lép fel, vagy a hajó megsérül. Egy ilyen hiba folyományaként ébred fel Jim (Chris Pratt) az 5300 utas közül egyedüliként az érkezés előtt 90 évvel.

Nem tudja, mihez kezdjen és gépész végzettsége sem segít neki abban, hogy vissza tudja altatni magát. A magánytól megbolondulva talál rá Aurorára (Jennifer Lawrence), akibe már azelőtt beleszeret, hogy megismerte volna. Hosszú vívódás után úgy dönt, felébreszti. És boldogan élnének, míg meg nem halnak, csakhogy kiderül, hogy a meghibásodás nem egyedi, és a magát regenerálni képes hajó sem tud elbírni vele, így nekik kell megtalálni a probléma forrását és megjavítani azt, mielőtt még az egész megsemmisülne.

A Fejvadászokat és a Kódjátszmát jegyző Mortem Tyldum svéd rendező a számára ismeretlen terepen is remekül boldogult, a logikai bakik és a film kissé aránytalan elosztása nem az ő, inkább a forgatókönyv hibája. A romantikus szál és a párkapcsolati dráma kapja a nagyobb hangsúlyt, a két főszereplő kételyei, vívódásai, morális kérdései foglalkoztatják inkább a nézőt és az, hogy ez most egy űrhajón játszódik, teljesen súlytalanná válik egy idő után. A meghibásodást és a megoldást is gyorsan letudják és szokásos akciófilmes klisékkel húzzák ki a szereplőinket a bajból. Kicsit azt az érzést kelti ez a közönségben, mintha a látványvilág fokozása miatt bele kellett volna tenni még valami fordulatot. Mert igen, a látvány lélegzetelállító, az űrhajó gyönyörű, kívülről-belülről tökéletes, az űrben játszódó jeleneteken is csak ámulni tudunk.

Mivel gyakorlatilag két szereplő (meg egy robot) viszi el a hátán a filmet, ezért a színészeknek kellett beleadni apait-anyait. A Városfejlesztési Osztály kissé testes, idióta szereplőjeként megismert Chris Pratt nagy változásokon ment keresztül az évek folyamán, szépen kigyúrta magát és megmutatta, hogy amellett, hogy testet formálni tud, még színésznek sem utolsó. Remekül játszotta a különféle dilemmákon morfondírozó hajótörött, majd a hősszerelmes, végül az akcióhős Jim karakterét. Az ember tényleg együtt tud érezni vele, felveti a „Mit tennék én ebben a helyzetben?” kérdéseket. Jennifer Lawrence, a Katniss Everdeenként megismert fiatal színésznő nagy dobása Hollywoodnak, nevével szinte bármit egyből el lehet adni. Az ő játékra sincs panasz, és a kémia is tökéletesen működik a férfi főszereplővel. A kevéske humorfaktort egy Arthur nevű csapos robot adja, amit Michael Sheen alakít nagyon jól, akárhányszor megjelent a vásznon már készültem az egyszerű, de annál velősebb, minden emberi gondolatot vagy érzelmet nélkülöző beszólásokra.

Aki egy igazi sci-fire vágyik, annak nem ajánlom, viszont aki szereti a romantikázást meg a gyönyörű látványt, az mindenképp nézze meg. Nem vitás, az Utazók egy remek randifilmre sikeredett.

Ezekben az időpontokban nézhetitek meg a Savaria moziban, ezekben pedig a Cinema Cityben.

közösség

további frisss

lap tetejére