"Az első verseny előtt olyanok voltunk mint egy béna poppos fiúbanda" - interjú Krausz Dáviddal a Savaria Slam Poetry alapítójával

Szerző:Boros Patrícia Fotó:Hornyák Emőke • 2016. október 04., kedd •
Az indulásról, a műfajról és lámpaláz leküzdéséről is beszélgettünk.
Az első verseny előtt olyanok voltunk mint egy béna poppos fiúbanda - interjú Krausz Dáviddal a Savaria Slam Poetry alapítójával

Krausz Dávid neve már nem ismeretlen a szombathelyieknek, főként azoknak akik tettek már pár kört a helyi irodalmi berkekben. A 30 éves srác a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanult filmelméletet, közben megalapította a Savaria Slam Poetryt (SSP), aztán ahogy ő mondja, "valahogy itt ragadt a városban". A slammelés azóta sem állt le, többek között erről is beszélgettünk vele...

Mikor határoztad el, hogy Szombathelyre hozod a slamet?

Számomra a Sopianae Slam Poetry volt meghatározó, mert velük találkoztam először egy rendezvényen, konkrétan az Ördögkatlan fesztiválon. Ekkor fogott meg a dolog.

Hogyan sikerült elindítani az egészet?

Egyrészt kaptam segítséget az egyetemről, másrészt megpróbáltam minél több olyan embert magam mellé gyűjteni, akiről tudtam, hogy foglalkoznak valamilyen szinten az irodalommal, illetve, hogy hajlandóak egyáltalán foglalkozni a slammel. Hamar össze is jött egy kisebb csoport, 2012 őszén pedig elkezdtük beleásni magunkat a témába.

Milyen korúak a tagjaitok, illetve mennyien vagytok most?

Az állandó tagok 20-25 között vannak, ez nyolc főt jelent. Vannak beugró tagok, de mindenkit szívesen látunk.

Miről szól szerinted a slam?

Ez élő, modern irodalom, ami éppen zajlik. Emellett egy tök jó közösségi élmény is, mert irodalomszerető emberekkel lehetsz egy helyen.

Sokan úgy beszélnek a slamről, mintha színtisztán a hip-hop része lenne. Szerinted ez mennyire van így?

Azt próbáljuk mi is elmondani az embereknek, hogy hiába vannak a slamben elemek a hip-hopból, ez attól még nem lesz az. Ne is próbáljuk úgy előadni – bár sokszor jó lenne -, mert ezt nagyon távol áll tőle. Ez számomra irodalom.

Mennyire szabad ez a műfaj?

Ennél nehéz szabadabbat mutatni mostanában szerintem. Egy slam előadás több mindenből áll össze. Egyszer van maga a költemény, de azt elő is kell tudni adni. Ha van hozzá kedve az előadónak, akár egy performanszt is csinálhat belőle. Ha nem versenyen van, akkor belefér mindenféle tárgy, amit csak használni akar az illető. Nekem például volt egy Ady átiratom ezzel a sorral: “milyen ócska ez a bor”. A kezemben tartottam épp egy pohár bort, amit a színpadra öntöttem. Ennek volt egy kisebb hatása a közönségben, jobban elkezdtek figyelni.  De egyébként a slam része a stand up comedy, a szónoklattan és a versenyköltészet is.

Vannak olyan témák, amik egyáltalán nem férnek bele?

Ha valaki például kiáll cigányozni vagy zsidózni, az egyáltalán nem, mert ennek semmiféle irodalmi értéke nincs. Másrészt,  ha valaki mégis ilyet tenne, akkor neki kell vállalnia érte a felelősséget és szembe kell néznie azzal is, hogy kifütyülheti a közönség.  Erre elég nagy eséllyel pályázik az illető, mert ez a műfaj a szórakoztatásról is szól.

Ahhoz, hogy valaki amatőrként színpadra álljon a saját művével, elég nagy bátorság kell. Hogyan küzdhető le a lámpaláz?

Szerintem ez a legnehezebb az egészben. Én ezt nagyon sok alkohollal szoktam helyre rázni magamban – mosolyog –, de mindenkinek más erre a módszere. Ha sokat lép fel valaki, akkor ez nagyon hamar vissza tud szorulni. Ez már nálam sem olyan mértékű, mint az elején. Az első pár alkalomnál annyira remegett a lában és a kezem, hogy nem tudtam rendesen felolvasni a mikrofonba amit írtam.

Volt már olyan, hogy valaki először lépett fel nálatok és kifütyülték?

Nem, sokkal elfogadóbb a magyar közönség, mint a külföldi. Sőt, van egy hagyomány nálunk, ha valaki először lép a színpadra, akkor elkezdjük üvölteni, hogy “Slam szűz, slam szűz”. Ezzel biztatva egy kicsit az újoncot.

A esteken zajló versenyek témáit melyikőtök szokta kitalálni?

Sokáig én találtam ki őket, de ezt mindig egyeztettem a többiekkel is. Egy idő után úgy voltam vele, hogy mindenki dobáljon be témákat és döntsék el, hogy mire akarnak egyáltalán írni, mert az én ötleteim nem mindig tetszettek nekik. Most egy új rendszer van, aki az est házigazdája, az adja a témát is.

Mennyi idő van a témák kidolgozására?

Mivel havi szinten tartunk estéket, így nagyjából két-három hét.

Milyen témaköröket dolgoztatok fel eddig?

Volt már például: szuperhős, erotika, forradalom, megtört ország,  ars poetica vagy az oktatás is.

Milyen az ideális hosszúságú slam?

A versenyeken 3 perc 15 másodperc van egy versre. Ebben benne van a zsűri üdvözlése és maga az előadás is.

Volt olyan, aki iszonyatosan hosszú slamet nyomott valamelyik esten?

Előfordul, de nem tanácsos bejátszani, mert akkor nem lesz olyan erős hatása a versnek, mit egyébként lehetne. Vagy van az az eset, amikor valaki több slamet mond el egymás után. Ha az előadó nem annyira gyakorlott, akkor ezek nagyon összefolynak.

Felszoktatok lépni más városokban is?

Igen, amikor elkezdtük, akkor már a második alkalomkor Kőszegre mentünk, de voltunk például Pécsen, Veszprémben és Kecskeméten is.

Milyen eredményeket értetek el eddig?

Próbálkoztunk az első országos team slam poetry bajnoksággal. Főleg a felkészülést élveztük, a gyakorlást rá, például az egyetemnek a tánctermében próbáltunk, tükör előtt. Olyanok voltunk mint egy béna poppos fiúbanda. Itt kicsit mások a szabályok, mint a normál slamnél, a 3 perc helyett 4 perc van arra hogy mindenki elmondja a csapatból a saját részeit és mindezt összehangolva a többiekkel. Élvezhetően, szórakoztatóan  kivitelezni nem egyszerű feladat.

Mit üzennél azoknak, akiknek lapul otthon néhány versük, de nem merik előadni őket?

Nyissák ki a fiókjukat, fogják meg az összes költeményüket, rakják bele egy mappába és tessék elindulni a következő slam poetry estre. Mi biztosan élvezni fogjuk, és ha kérni, ha nem, ellátjuk néhány tanáccsal.

frisss

közösség

további frisss

lap tetejére