Amikor blues az élet – Lamantin csütörtök a Fő téren

T.A. Fotó: Hornyák Emőke • 2016. június 24., péntek •
A Barbeque-től a Chicago Blues-ig szólt a zene.
Amikor blues az élet – Lamantin csütörtök a Fő téren

Nagyban zajlik a jazz fővárosában (ahogy Puskás Tivadar polgármester nevezte a megnyitón), a szombathelyi Lamantin fesztivál koncertsorozata. A keddi megnyitón, a Bartók Teremben elhangzott, ha csak a számok nyelvén beszélünk, akkor a 17. fesztiválon 50 zenész lép fel, 15 koncerten és 6 helyszínen. – Külön köszönet illeti a szervezőket azért, hogy a fesztivál mellett immár egy tábor is működik, ahol ifjú tehetségek kapnak lehetőséget a fejlődésre – jegyezte meg akkor a város vezetője.

Nos azóta „zajlik a (zenei) élet, zúg a szerelem szabadon”, a nemzetközi fellépősereg a jazz, a blues dallamait varázsolja a hálás szombathelyi közönség elé. Csütörtök este például a fiatalokból álló Barbeque nyitotta a tematikus, blues estet. A 4 fős csapat alapjában véve kiváló jazz-rockot nyomott a fullos sátorban. A „kötelezőnél” kicsit többet adott a banda, főleg úgy, hogy a jazz, a blues nem feltétlenül a fiatal zenészek repertoárja.

Ha részletekbe mennénk, akkor a koncerten apróbb, szinkronitási hibákon kívül nem lehetett komolyabb kifogást emelni a zenészekkel szemben. A szaxis srác „elvitte a hátán” a csapatot, a bass szóló kifejezetten üdítően hangzott. A dobosról is csak jókat lehet mondani, egyetlen aprósággal vegyítve: a jazz-rock kifejezetten fiatalos műfaj, ám a dobok mögötti srác inkább ennek a rockosabb végét fogta meg. Ami nem baj, talán egy leheletnyit keményebb bandában (mondjuk Toto) kifejezőbb lenne. Amúgy a technikai tudással semmi probléma, a többieknél sem.

S ha más blues est, jött a Muddy Shoes és elborított mindent a triolák tömkelege. Jött a jó kis bass alap, a finomra hangolt billentyű kísérettel, aztán csak megszólalt az elektromos orgona hang és innen nem volt visszatérés. A Muddy Shoes egyes futamai a Road House (kies hazánkban Országúti disco „fedőnéven” futott) film hangulatát idézték, máshol – a líraiban - Mark Knopfler-t (Dire Straits) lehetett kihallani, megint máskor - tiszta Amerika – a gitár lehelet finom country-t nyomott.

De igazán mindegy is, a csapat nagyon egyben volt, így megágyaztak a hangulatban a következő fellépőknek.

Nem szabad lazulni, a zene folytatódik...

 

kapcsolódó galéria


közösség

további frisss

lap tetejére