Kedden délelőtt indult a szombathelyi NyME-SEK „C” épületi aulájában a Teljes élet fogyatékkal című rendezvény, amivel a szervezők a felsőoktatásban fogyatékkal élők integrálására szeretnék felhívni a figyelmet. A programok Tunkel Nándor, bronzérmes paralimpikon erőemelő előadásával indultak, akit Kivés István, SE titkár kérdezett.

Nándi nagyjából négy éve kezdett el súlyemeléssel foglalkozni, mint mondta, egy szerelmi csalódás hatására indult el a sportkarrierje.

„Nem találtam a helyem. Elővettem otthon pár súlyt és elkezdtem edzeni, hogy levezessem a fájdalmat és a feszültséget.” 

A fiatal sportoló azóta sikert sikerre halmozott. A kemény munka gyümölcsét mi is láthattuk, ugyanis elhozta magával Szombathelyre a bronzérmet, amit az idei riói olimpián szerzett. De ez a díj nemcsak azért különleges, mert kiváló teljesítménnyel lehet megszerezni...

„Ez az érem 500 grammos, ha megrázzuk csörög, és Braille-írás is van rajta. Mindennek a vakok szempontjából van nagy jelentősége. Más-más hangon csörög az arany, az ezüst és a bronz is.”

Az erőemelő komoly edzéstervvel készül a versenyekre, a sportolás mellett pedig különösen odafigyel a táplálkozásra is.

„ Általában otthon, zalaigricen szoktam felkészülni, a családi házunkban van egy külön konditerem. Hetente háromszor, 2,5 órát szoktam edzeni. Néha azért eljárok más konditermekbe is, amikbe ha belépek, szinte mindig megfagy a levegő. Egy kis nyitottsággal azonban, könnyen meg lehet találni az emberekkel a közös hangot.”

A 28 éves sportoló testi rendellenességéről már születése előtt tudtak. Az orvosok akkoriban mindössze 100-102 centi becsülték az elérhető magasságát. Ezt később egy injekciós módszerrel sikerült feltornászni 126 centire.

„Tizennégy évesen már elfogadtam ezt az állapotot, megtanultam együtt élni a helyzettel. Autót vezetek, motorozok, íjászkodom, elvégzem a ház körüli munkákat, bulizok. Leginkább az jelent akadályt, ha egy poharat le kell a konyhaszekrényéből. De akkor viszek egy széket vagy sámlit, és már meg is oldódott az egész.”

Nándi szíve bár jelenleg szabad, mint mondta, kis termete ellenére, a csajozás nem jelent számára különösebben problémát.

„A legalacsonyabb barátnőm – bár nálam nagyobb – 160 centi volt, a legmagasabb pedig 182 centi.”

És hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve?

„Készülök a márciusi egri világkupára, indulni szeretnék a mexikói világbajnokságon szeptemberben, és próbára akarom tenni magam a 2020-as tokiói paralimpián is.”