Akik együtt húztak bakancsot

Szita Róbert • 2015. június 13., szombat •
Ma is jót tenne minden fiatal férfinak a három hónapos katonai kiképzés – hangzott el a két egykori katonatárs, Hende Csaba honvédelmi miniszter és Rudolf Péter Kossuth-díjas színművész beszélgetésén, az ŐrvidékHáz által szervezett ,,Polgári esték" című péntek esti rendezvényen.
Akik együtt húztak bakancsot

Mielőtt azonban törvényt módosítanánk, elmondjuk, hogy Budapest díszpolgára, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-rendező, Rudolf Péter volt a vendég az ŐrvidékHáz ,,Polgári esték” címet viselő rendezvénysorozatának péntek esti találkozóján. A beszélgetőtárs-házigazda ezúttal is Hende Csaba, a térség országgyűlési képviselője, honvédelmi miniszter volt.

Farkas Csaba főszervező, az ŐrvidékHáz igazgatója a frisss.hu-nak elmondta, hogy a hőség miatt a rendezvénysátor teteje hűsítően hatott a számos érdeklődőre, akik között civilek, önkormányzati képviselők, cégvezetők, nyugállományú katonák és tollforgatók is megjelentek.

A beszélgetés elején Hende Csaba méltatta a vendéget, aki III. Richárdtól a Szerencsés Dánielig, a Beugrótól az Üvegtigris büfés Lalijáig sok és méltán neves szerepet megformált már. A mintegy másfél órás tereferén megtudtuk, hogy Hende Csaba és Rudolf Péter együtt húzott bakancsot, ezért szó esett a közös katonaélményekről, a hajósi kiképzésekről, a lőtér-élményekről, a Vas megyeiségről, az őrségi pillanatokról, a magyarföldi futásról, a családról, a feleségről, a gyerekekről, a színészetről, a Kossuthkifliről, és persze az Üvegtigris esetleges folytatásáról is.

Az első kézfogás

Erősen megszervezték azt, hogy mi ketten találkozzunk. Kalocsán, a Forradalmi Ezrednél 1978-ban történt az eset – kezdte a tereferét Rudolf Péter. Aztán elmondta azt is, hogy ő bizony egyszer szívesen megalkotná egyszer azt a filmvígjátékot, mely a régi katonaemlékeket dolgozná fel.
Hende és Rudolf egyébként joghallgatóként kerültek sorkatonai szolgálatra Kalocsára. A miniszter szerint a jogra is maximális pontszámmal jutott be a színész, ám – ezt már Rudolf Péter mondta, - amikor megkapta a római jog tankönyvét, nagy lökést adott számára, hogy a színészi pálya felé vegye az irányt. Előfordult nem egyszer, hogy rohambiliben (sisakban), zöld pizsiben (honvédségi pizsamában), hexametereket mondott a körletben – így nem volt furcsa, hogy ,,az indiánok tisztelik a hülyéket” tekintettel nézett rám a szobába éppen belépő ügyeletes tiszt.

Katonatörténetek

A hajósi kiképzésen szinte sivatagi hangulat volt – eleveníti fel a két egykori katonatárs az élményeket, ahol Rudolf Péter porban csúszva németül énekelte a Marseillaise-t. Rudolf Péter apja ugyanis nagyon jól beszélt németül és bizony ,,rám is ragadt valami” – mondta. Ő egyébként sosem tudta eldönteni, hogy mi a szerepe a hadseregben, ezért mikor ostobaságot kellett elviselni, akkor bohócba ment át.  
Aztán egyáltalán nem meglepő javaslatot tett, amikor azt a véleményét fogalmazta meg, miszerint a három hónapos kiképzés ma is jót tenne a fiatal srácoknak. Rudolf Péter, az egykori 82 mm-es aknavetős és Hende Csaba, az egykori SZPG-s egyetértettek abban, hogy nagy barátságok szövődtek a seregben. Ezt megerősítendő a színész-rendező azt mondta, hogy most sem a honvédelmi miniszterhez jöttem, hanem a katonatársamhoz.

Az őrségi ember

Más ember az a Rudolf Péter, aki lekanyarodik Csákánydoroszlónál Kercaszomor felé, hiszen ott vályogházat építettünk – folytatja, majd hozzátette, hogy amikor már elege van a budapesti eseményekből, akkor akár egy napra is, de leugrik, hogy ,,lepihenje” magát. Rudolf Péter egyébként félig-meddig Vas megyeinek vallja magát, hiszen Magyarföldön van a háza, Kercaszomoron pedig a barátait keresheti fel.
Magyarföldön, ha lent vagyunk a családdal, akkor a község 20%-a az én rokonom vagy hozzátartozóm, hiszen mintegy 35-40 ember lakja a községet – mesélte, majd amikor Hende Csaba a legszívesebben végzett vasi teendőire kérdezett rá, akkor a csak rá jellemző mosollyal azt mondta, hogy  gombát szedek és futok. És ennek előzményei is vannak, hiszen a színész még a Vasas ifiben is focizott, a felesége pedig atléta volt. Elmesélte azt a fantasztikus sportsikerét is, amikor egyszer már legyőzte Nagy-Kálózy Esztert, hiszen 10 métert is rávert az egyik helyi rövidtávú futáson, a kocsmában könyöklő férfiemberek ezért nagyon is furcsán néztek rá.

Almák és fája

A családról, a gyerekekről érdeklődő kérdésre, a színművész egyből rávágta, hogy ő bizony mindig labdával és verset szavalva volt lefotózva. Ezért is volt fura érzés, hogy a saját gyermekei nagyon átvágták a fejét, hiszen sokáig nem is akartak semmit sem kezdeni a feleségével együtt képviselt művészvilággal, aztán a nagyobbik lány mégis színművész lett és nem is akárhol, hanem Montreálban, Kanadában végzett. Elmesélte, hogy 40 perces webkamerás felvételi után sikerült kijutnia oda. A házi felvételen a középső testvér volt az operatőr, közben pedig a felvételiztető bizottság a tengerentúlról kémlelte a színészcsemete tehetségét.
A fia zenész, aki ennek ellenére vagy éppen ezért jelenleg a vizsgafilmjén dolgozik. A kisebbik lánya pedig válogatott kerettag párbajtőröző volt, aztán őt is felvették a Színművészeti Egyetemre, és ugyanaz a Marton László lesz a tanára, mint Rudolf Péternek volt, ezért aztán - mint mondja - sokszor szentimentális érzések öntik el.

Tervek

Még mielőtt a jövőre vonatkozó kérdésre válaszolt volna Rudolf Péter, elmondta, hogy a Kossuthkifli forgatása ugyanilyen hőségben zajlott, mint amilyen jelenleg is tombol. Ennek ellenére mindenki hozta magát, sőt a maszkmesteri munka egyenesen fantasztikus volt. Olyannyira, hogy az egyik rendező kolléga meg sem ismerte Nagy-Kálózy Esztert, annyira jó volt a maszkja. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy amikor a feleségét, Esztert rendezi, akkor nemcsak neki, de az egész stábnak is nagyon könnyű munkája van.

A jövőről a színész-rendező kijelentette, hogy legszívesebben az Őrségben ülne a diófája alatt vagy Kambodzsában lenne, és halászna, persze, ha elvinnék a helybeliek. Ha egyik sem jön össze, akkor filmforgatókönyveket írna legszívesebben. Jelenleg egyébként Török Ferenc rendezésében egy 2. világháború végén játszódó film forgatásán vesz részt, emellett Vándorszínészek címmel filmet forgat Sándor Pállal, ebben feleségével együtt szerepelnek. A színészkedés mellett a rendezés már korábban megfogta, szerinte az egészet megalkotni a legszebb. 

Az Üvegtigris lehetséges folytatásával kapcsolatos kérdésre elmondta, hogy akkor csinálja meg, ha lesz mondanivalója, a hat balfácán akkor érkezik meg negyedszer is, ha a megöregedő figurák sármja még hatni tud és persze akkor, ha mindezt Bús Gábor Olivér le is írja.
A Beugró című sorozatról megtudtuk, hogy semmi nem volt begyakorolva, de még a megbeszélt szabályokat is néha improvizatív módon kezelték. Az improvizáció legfontosabb szabálya, hogy ,,bízz a másikban, és az, hogy ,,Igen, de…” Rudolf Péter elmondta, hogy ez az egyetlen olyan produkció, melyet mindenki szeretett. Aztán az egyik adóról átcsorogtunk a másikra, és senki nem tudta, miért, de most újra az a hír járja, hogy folytatódhat a sorozat - tette hozzá. 

A beszélgetés végén a közönségtől nagy tapsot, Hende Csabától pedig egy hatástalanított, de díszdobozos Kalasnyikovot kapott Rudolf Péter. 

Az ŐrvidékHáz programsorozata június 16-án folytatódik, akkor ,,A vagonba zárt nemzet" címmel a magyar menekültkédés a XX. században lesz a téma, az előadást dr. Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum igazgatója tartja. 

kapcsolódó galéria


frisss

közösség

további frisss

lap tetejére