Hegedűs Csaba és a századik olimpiai arany története

szróbert-HCs • 2015. január 31., szombat •
Szombat este nem mindennapi beszélgetéssel folytatódott a Savaria Múzeum MűTárgyEsetek című sorozata. Január 31-én ugyanis Hegedüs Csaba olimpiai bajnok birkózó, Szombathely díszpolgára volt a vendég, hiszen a hónap műtárgyaként a 100. magyar olimpiai aranyérem szerepelt a vitrinben. A müncheni ötkarikás játékokon nyert aranyérem históriáját dr. Hollerné Mecséri Annamária sporttörténész közreműködésével elevenítette fel az egykori tuskirály.
Hegedűs Csaba és a századik olimpiai arany története

Az élménybeszámoló előtt tárgyalkotó foglalkozásokon vehettek részt az érdeklődők. Az ötkarikás karkötő készítése, az éremtervezés és a sportág-emblémás könyvjelző készítése mind-mind népszerű volt a sportbarátok körében. 

Az olimpiai ötpróba során pedig az adott sportágak kellékeit lehetett felismerni, de a kirakó, a darts, az erőpróba és a sporttörténeti pillanatok is sokakat lekötöttek. 

A mai értékvesztett világban ösztönösen kell legyőznie magát az ifjú sportolóknak - kezdte felállva mondandóját a rendkívül meghatott Hegedűs Csaba. Az olimpiai bajnok elmondta, hogy fantasztikus élmény belépni a Savaria Múzeum impozáns épületébe, főleg úgy, hogy egy fotó, az aranyérem és egy könyv köszönti az embert az alagsorban. 
A birkózás olyan küzdősportág, mely a valódi küzdelemre tanított meg - folytatta, majd hozzátette, hogy miközben Németország, Lengyelország, Bulgária, Franciaország szinte eltűnt az eredményes birkózás térképéről, Magyarország a modernkori olimpiák kezdete, 1896 óta ott szerepel az élmezőnyben.
A tegnap véget ért 23 év után rendszerváltás volt a birkózó-szövetségben, mert egyszer minden véget ért - emelte ki az egykori tuskirály, aki ez alkalommal is a tőle megszokott rendkívül érzelemgazdag visszaemlékezést tartott. 
A szombathelyi Savaria Kupa a világ egyik legnívósabb birkózó-versenye a mai napig és erre rendkívül büszke vagyok, egyébként azért vertem mindenkit tussal, mert nem volt más, csak ez volt az én esélyem - folytatta a sporttörténész egy kérdésére Hegedűs Csaba, aki azt is hozzáfűzte, hogy mindig felkészülten ment egy-egy versenyre, de persze a sikerhez szerencse kellett az ő esetében is. 

Amikor a müncheni olimpia eseményeit eleveítette fel, megint elcsuklott a hangja. 

1972. szeptember 6-án mérlegeltünk, aztán amikor nagy nehezen megtudtam az edzőmtől, hogy Nazarenko (a felkészülés alatt végig azért imádkozott, hogy csak a döntőben találkozzon a kor és a súlycsoport másik legeredményesebb birkózójával - a szerk.) lesz az első ellenfelem, becsuktam magam mögött az ajtót és kisvártatva az önhipnózis állapotába kerültem. Aztán 50-es lett a pulzusom és tudtam, hogy csak győzhetek. Nazarenko elleni birkózás után nem tudtam, mi történik velem, már csak a döntőre emlékezem. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy Csanádi Árpád, a MOB elnöke, a NOB elnökségi tagja ül mellettem és ő is sír, aztán ő adta át nekem az aranyérmet, amiről közben kiderült, ez a századik magyar arany. 
A dobogó tetején azt éreztem, mint az a hegymászó, aki megmászta Föld legmagasabb hegycsúcsát - mesélte a 42 évvel ezelőtti pillanatokat a sárvári születésű bajnok és sportvezető. 
Hozzátette: senki nem tudja külföldön ki az a Polyák, a Balczó vagy éppen a Hegedűs, de azt tudják, hogy a magyar Himnusz hangjaira fel kell állni. Azt a hihetetlen szeretet, amit München után kaptam a magyaroktól, az semmihez nem hasonlítható. 
A sporttörténész felidézte Hegedűs Csaba szövetségi kapitányként elért sikereit is, a többi között a 2 arany 3 ezüst és 2 bronzot hozó 1980-as moszkvai olimpiát is. Emellett szó esett még az 1973-as súlyos autóbalesetről, az ezt követő évekről, de arról is, hogy egyik lánya az Olimpia nevet kapta és azt is megtudtuk, hogy a 8 esztendős unoka fantasztikus örömöt okoz nap mint nap Hegedűs Csaba életében.  

 

     

 

kapcsolódó galéria


frisss

közösség

további frisss

lap tetejére