A legújabb kutatások szerint a magányt ugyanolyan rizikófaktorként kellene kezelni, mint az elhízást, a dohányzást vagy az alkoholizmust. Moszkvától New Yorkig a városlakók egyre nagyobb számban élnek elszigetelten. Mindezt úgy, hogy több milliónyi ember veszi őket körül – erről számol be az mno.hu hétfői cikke.
A krónikus egyedüllét már annyira elterjedt, hogy ma már a szociológusok is arra figyelmeztetnek: a magány a korai halálozások első számú okai között szerepel. John Cacioppo neurológus 2015-ös tanulmányában kiemelte: a magányos embereknél 45 százalékkal nagyobb az esélye a korai halálnak, 64 százalékkal veszélyeztetettebbek az időskori demenciával szemben, a dohányzással szinte egyenértékű, az elhízásnál pedig kétszerte súlyosabb rizikófaktornak számít az elszigeteltség.
Christopher Swader, a moszkvai Nemzeti Kutatóegyetem szociológusa azt állítja, hogy az anyagi siker a magány mozgatórugója például Moszkvában.
De az elszigetelt életérzés, a karrier és az érdekkapcsolatok mindenhol jelen vannak (például az Unióban, Angliában). A Mental Health Foundation vizsgálatai azt bizonyították, hogy Angliában az elmúlt negyven évben megduplázódott az egyedül élők száma.
Akik nagyvárosban élnek, rendkívül védelmezik a magánszférájukat, ezért emelnek falat és vannak egyedül. Az elmagányosodás jelensége mögött számos egyéb ok is lapul: túlórák, költözés, betegség, gyász, munkanélküliség, szégyen.
