Haza jöttünk, ez a második otthonunk, csodálatos időszakot töltöttünk Szombathelyen" - így köszöntötte az előadás résztvevőit Csókay András professzor a Martineumban. Gondolatébresztőként a lelkiismeretről beszélt a nemzetközileg is elismert idegsebész. Szerinte ez nem más, mint a bennünk élő Krisztus hangja és meggyőződése, hogy ez az ún. lélek hang ugyanolyan tisztán szólal meg hívőben és nem hívőben egyaránt. Azonban a lélek mélyére eljutni sokkal könnyebb feladat egy kereszténynek, mint egy nem hívőnek, ezért nekünk, keresztényeknek kötelességünk a segítségnyújtás és példamutatás.

Csókay András úgy látja, két ember közti szenvedélyes szeretet fenntartásának alapfeltétele, hogy fel tudjuk-e ismerni a másikban a tökéletes teremtmény arcát. Azt az arcot, ami aztán megunhatatlanná válik számunkra az idők végéig, kortól függetlenül. Véleménye szerint a szeretet nem elsősorban érzelem és érzés, hanem sokkal inkább elköteleződés.

A professzor és felesége, Daniella felidézték kapcsolatuk hajnalát. Elmesélték, hogy 3 hónap elég volt nekik ahhoz, hogy az Erzsébet híd alatt ki tudja mondani Daniella Andrásnak az elköteleződés jelszavát: az igent. Majd meséltek a hallgatóságnak arról az időszakról, amikor házasságuk komoly szakító próbatételnek volt kitéve András miatt, aki saját bevallása szerint 33-tól 42 éves koráig kicsapongó életet élt, és Daniellához is hűtlen volt ekkor. "Elhagytuk a templomot és egy emberi torzó lettem" - mondta a professzor, aki feltette a kérdést feleségének: hogy-hogy mégis mindennek ellenére mellette maradt.

Daniella úgy fogalmazott, hogy kellett ehhez egy bizonyos fokú csökönyösség, hogy ők egy pár, és végig hitt abban, hogy ők összetartoznak. Ragaszkodott Andráshoz, és hitt a változásban. A 7x77-szeri megbocsátás tipikus esete az övék.
András a tékozló fiú példáját hozta fel ezzel kapcsolatban. Nem egyszerű feladat letérdelni és bocsánatot kérni, ahogy az sem megy könnyen, hogy megbocsássunk a másiknak. Felidézték legkisebb gyermekük, Marci születését, majd elvesztését. András számára utólag nyert értelmet az a csoda, amit gyermekük halálakor még nem érzékelhettek. Ez pedig nem más, mint a túlélés. "A tragédiának a túlélése, ami Jézus Krisztussal drámává szelídült" - mondta az idegsebész és hozzátette, hogy Marci elvesztése még szorosabbá fűzte a családtagok közti kapcsolatot. De erős hite ellenére miért ő roppant össze és nem a felesége? Mert esetükben is beigazolódott az a tendencia, miszerint a legkiélezettebb helyzetekben sokszor a nők erősebbek a férfiaknál és ők kerekednek felül a nehézségeken. "Minden okkal történik, ám ezek nem mindig megmagyarázhatóak" - mondja András, és rögtön hozzáteszi, hogy az Istent szeretőknek azonban minden a javukra válik. Amikor Marci temetését intézte magába roskadva, megjelent előtte elhunyt fia, aki azt sugallta neki: nyugodj meg apu, Jézus karjaiba hullottam. Az ilyen és ehhez hasonló misztikus pillanatok meghatározóak az életében.
Daniella - látva, hogy romokban körülötte minden és mindenki - tudta, hogy valamilyen formában a jó Isten utat mutat és erőt ad, hiszen egy tragédiában a szülőknek mégiscsak fáklyaként kell világítaniuk a gyászos sötétségben. "Akkor is talpon kell maradni, amikor minden veszni látszik. Ha én akkor nem cselekszem, akkor ki?" - tette fel a költői kérdést Daniella.

A családot ért tragédia után az idegsebészetre terelődött a szó, pontosabban András beavatta a hallgatóságot életének azon szakaszába, amikor 26 évesen rádöbbent arra, hogy a mérnöki pályát elhagyva mégiscsak jelentkezik az orvosi egyetemre, hiszen ez volt gyerekkori álma. Orvos lett, nem is akármilyen. 2016-ban újabb fordulat következett: Medjugorjeiban találkozott egy nigériai pappal és innentől datálható András nigériai egészségügyi missziójának kezdete. Sok mindent látott és tapasztalt, de hatalmába kerítette az a semmihez sem fogható ottani élő hit, amitől a lehetetlen lehetségessé vált. Nigériáról tudni kell, hogy az állami egészségügyi ellátást - ami gyakorlatilag a nullával egyenlő - sem tudják megfizetni az ott lakók. A közbiztonság is hagy némi kívánni valót maga után, ezért a Csókay család sűrű imádkozások közepette várta haza épségben, egészségben az édesapát. Daniella örül annak, hogy a technika ma már sok mindent lehetővé tesz, de ettől még félve engedte el férjét Afrikába, hiszen nem mindenki tér haza a missziókból. Viszont ő azért is hagyta menni, mert Isten hívása is fontos szerepet játszott ebben a nigériai küldetésben.

A professzor nem csak erről, hanem bangladesi élményeiről is mesélt a sziámi ikrekkel kapcsolatban. Mint mondta, nem véletlenül nem vállalta korábban senki az elválasztó műtétet, hiszen a két agy találkozásánál húzódó közös vénák veszélyeztették leginkább a beavatkozás sikerét. Rengeteg modellezés, 21 gyakorló műtét előzte meg az éles beavatkozást, ami végül 26 órás tiszta műtéti időt tett ki. És láss csodát, az ikrek életben maradtak, noha mindkettejüknél léptek fel azóta nehézségek, de szerencsére átvészelték azokat és állapotuk ha lassan is, de fokozatosan javul. Ez és a többi siker is rengeteg lemondással járt a család részéről, hiszen András sok időt vett el családjától, hogy munkájának élhessen.
Daniella azt mondja, a kölcsönadott időt visszavárja apától a család és András már el is kezdte törleszteni adósságát. Ennek ékes példája a Házasság Hete, hiszen a pár számos meghívásnak próbál eleget tenni és elmesélni kettejük történetét, így is növelve az együtt eltöltött percek számát.