Csernus doki: Aki nem tudatosan él, karanténban fizikálisan kompenzál, eszik, iszik, gyereket csinál

Haitzmann Ágnes • 2020. május 01., péntek •
Az ország legmegosztóbb pszichiáterének mindenről megvan a véleménye, nem is akármilyen. És ki is mondja… Ezért olvasóinktól elnézést kérünk, de némi vívódás után úgy döntöttünk, dr. Csernus Imre stílusán leírt formában sem változtatunk. Csak néhány ártatlan kérdést tettünk fel neki a karanténhelyzetről…
Csernus doki: Aki nem tudatosan él, karanténban fizikálisan kompenzál, eszik, iszik, gyereket csinál

-    A hátunk mögött van pár kritikus hét, én hosszúnak éreztem. Hogy látja, kit mennyire ráz meg?
-    Nem tudjuk, hogy mikor lesz oltás, úgyhogy azt sem tudjuk, hogy ez sok vagy kevés. Azok élik meg a legnehezebben ezt az időszakot, akik nem hajlandóak elfogadni, hogy emberből vannak.  Mégpedig azért, mert ez a vírus szembesíti őket azzal, hogy esetleg meghalhatnak, és ez a világ nélkülük is menni fog tovább. Olyasmivel kell szembenézniük, amivel nem akartak.

-    Nem mindegy, hogy valaki gyerekfejjel vagy idős emberként éli ezt meg.
-    Vírus nélkül is meg lehet sajnos halni gyerekként, igazából nem ez számít. Ahhoz képest, hogy más országokban mennyi áldozatot szed a járvány, mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Persze ez a néhány száz ember is sajnálatos, de a környező országok számaihoz képest kevesebb az áldozat. És nem tudom eldönteni, hogy még csak most jön majd a neheze, vagy ilyen fantasztikus az immunitásunk, fogalmam sincs.

-    Mindenhonnan azt halljuk: nézd a pozitív oldalát, legyél optimista! De mi van, ha valaki alapból nem az? Nekik mit tanácsol?
-    Akik az élethez nem optimistán állnak hozzá – márpedig Magyarországon nagyon sok ilyen károgó, kételkedő, változtatni nem akaró ember van –, nos, azok magyarul mondva ráb…tak.

-    Nekik hiába adunk olyan tanácsokat, hogy légy optimista?
-    Igen, mert ez lehetetlen. Az optimizmushoz vezető úthoz szükséges a tudatosság, az itt és most tudatos megélése, az önismeret, a céltudatosság, a türelem, az alázat, a tisztelet, és ezek hozadékaként persze a bátorság, a lazaság, az éberség. A legtöbb ember nem is érti, miről beszélek, hogyan lehetne nekik tanácsot adni? Akik ezt nem értik, ők fizikálisan fognak kompenzálni: többet esznek, többet isznak, valószínűleg karantén után sok lesz a gyerek, és sok lesz a válóper is.

   Talán az idős korosztálynak a legnehezebb: beparancsoltuk őket a lakásba. Mit kezdjenek ezzel?
-    Akik eddig is tele voltak feszültséggel, és nem tettek meg mindent az életükben, azok most konfrontálódnak azzal a gondolattal, hogy „mi lett volna, ha”. Elég keserves állapot, ők most nem érzik jól magukat, de persze ez nem jelenti azt, hogy most ne hozhatnának olyan döntést, hogy ami még hátravan, abban az időben ezt és ezt megteszem. Azok, akik eddig szívvel-lélekkel éltek, ők most jobban elfogadják a helyzetet, és feltehetően jobb az immunitásuk is. Ez egy válaszút: vagy-vagy állapotok vannak. A kérdés az, mit csinálnak ezek az emberek, mert ha megértenék, hogy miért fontos a tudatosság, akkor nem szégyellnének online segítséget kérni.

-    Gondolom, ez nem jellemző.
-    Nem. Inkább a pánikkeltés a jellemző.

-    Mi a helyzet a kamaszokkal? Akik sokkal inkább kíváncsiak a kortársaikra, mint a szüleikre, akikkel most össze vannak zárva.
-    Egy részük örül, hogy nem kell iskolába járni. Viszont lecsökkentek az őket érő ingerek, ráadásul augusztus közepéig a nagyobb rendezvények sem lesznek megtartva, és ez azt jelenti, hogy az összes fesztiválnak helló van. Na, ők sajnáltatják magukat, hogy milyen rossz az életük…

-    Lesz ennek valami lenyomata hosszú távon a lelkünkön?
-    Szerintem semmi. A populációnak ma Magyarországon elenyésző része tudatos, és csak náluk lesz változás. Ők meg fogják érteni, hogy ez az élet azért adatott meg nekünk, hogy a külső és belső világunkat széppé tegyük. A nem tudatos részénél – és ez a jelentősebb – bármilyen változtatás olyan lesz, mint december 31-én, újévkor a fogadalom, hogy így lesz vagy úgy lesz. Nem! Semmi nem lesz úgy, ez a szalmaláng effektussal bíró változás. Ahogy a félelem megszűnik, és lesz oltás, az emberek el akarják majd ezt felejteni, és a régi életüket akarják élni.

-    Ha még sokáig maszkot hordunk, és nem látjuk egymás arcát, annak milyen hatása lesz? Engem például zavar.
-    Megtanulja megfigyelni a mikromimikákat, kisasszony! Engem abszolút nem zavar, hogy nem látom teljesen a másik arcát. És akkor mi van?

-    Megszokjuk?
-    Elfogadjuk. Mindent el lehet fogadni, kisasszony.

-    Nem leszünk gyanakvóak, hogy vajon ki fertőz?
-    Dehogynem. Aki amúgy is fosik, az nagyon fog fosni.

-    Fel lehet erre készülni?
-    Mindenkinek el kellene kezdeni felmérni, hogy milyen erőtartalékokkal bír, vagyis önismeretet kellene végezni. Mert ha belegondol, az emberek félnek a vírustól, ami nincs a közelükben, hiszen mondhatják, hogy tökéletes egészségnek örvendenek. A tudatos erre azt mondja, minek féljek attól, ami nincs? Megteszem az óvintézkedéseket, és élem az életemet egy rendszer szerint, amit én állítok fel magamnak. Ettől miért érezzem magam rosszul? De ehhez tudatosság szükséges. Mert az ha nincs, akkor marad a félelem. Ez szimplán csak hozzáállás kérdése az élethez…

Kép: Facebook

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére